Bikaviadal a ruhagyárban – Vigh Violetta videóperformansza
A munkahelyi nemi szegregáció annak ellenére is jelen van napjainkban, hogy egyre több karrierlehetőség tárul a nők elé. Visszatekintve a múltba – például a szocialista ruhagyárak működésére – azt láthatjuk, hogy a mai munkahelyi szerepek több ponton idézik az egykoriakat. Vigh Violettát is ezek a gondolatok foglalkoztatták: videójában egy ruhagyári munkásnő dolgozik megállás nélkül, a háttérben pedig két férfi feszül egymásnak, birkózik a frissen varrott öltönyökben. Minden szereplő teszi „a dolgát”, varr vagy verseng– bizonyít a maga módján.
Violetta a Bikaviadal a Vörös Október Ruhagyárban című videóművészeti munkáján keresztül ironikusan mutatja be a hagyományos férfi-női szerepeket. A ruhagyári munkás toposzán keresztül hozza szóba a nemi különbségekből adódó munkahelyi egyenlőtlenségeket. A mai napig megfigyelhetőek ugyanis a nemi szegregáció okozta fizetésbeli különbségek, valamint az elenyésző női jelenlét a magasabb vezetői pozíciókban a munkapiacon. A szocialista tervgazdálkodás szellemében működő gyárak ugyanakkor nemcsak a nemi szerepek, hanem korunk fogyasztói kulturájával is rokoníthatóak, hiszen a fast fashion márkák hasonlóképpen kizsákmányoló piaci stratégiák mentén dolgoznak.
Projektjét a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Performanszművészet kurzusán hozta létre, amely során a korabeli filmhíradókat és sajtócikkeket vette kiindulási alapnak. Ezek kapcsán nyerhetett mélyebb betekintést a szocialista ruhagyárak hétköznapjaiba, valamint azok hatékonyságát méltató propagandaanyagokba.
A Vörös Október Ruhagyár 1948-ban kezdte működését, 1967-ben az ország hat üzeméből álló vállalati hálójának központja az Üllői úti épület volt, a sztálinvárosi ruhagyár pedig az egyik legnagyobb üzemegységévé vált. Violetta a felhalmozás fogalmát a Vörös Október Ruhagyár vállfáinak felhasználásával vizuálisan is megjelenítette, egy installáció formájában, amely a Hundun nevet kapta. A kínai mitológiában az ősi káoszt és egységet képviselő lény olyan témákat is reprezentál, mint a társadalom és az egyén kapcsolata. A körülbelül 2,5 méter magas antropomorf alakon elhelyezett szűk férfiöltöny, mint munka- és egyenruha az indivídum leszűkítését jelképezi.
A ruhaiparban betöltött női szerepek hiteles leképezéséhez történészek és egykori dolgozók ismeretein kívül textiltervezők, illetve női jogi kérdésekben jártas szakértők is a segítségére voltak. Szemző Tibor és Forgács Péter médiaművészek munkásságát refenciául véve a korszak egy rövid kísérleti film formájában jelenik meg, végeredményben pedig felteszi a költői kérdést: a múlt munkapiaci morálja tényleg ennyire meghatározza a hétköznapjainkat?
// /
Violetta projektjével elnyerte a Stefan Lengyel-ösztöndíjat, további munkáitt ITT találjátok
A Bikaviadal a Vörös Október Ruhagyárban c. videoperformansz mentorai Szirtes János és Tasnádi József voltak
