2023. 10. 31. | Design

Az ülés szélsőségei – Konceptuális székek kritikai szemszögből

Hány órát ülünk egy nap? Ez a kérdés széles körben vizsgált egészségügyi, ergonómiai és pszichológiai területeken, de ugyanúgy örökzöld felvetésnek számít a design vonatkozásában is. A MOME építész hallgatói a széken, padon, kanapén vagy járműveken történő ülés dimenzióit vizsgálták egy kísérleti műhely során, ahol nemcsak tervezői eszközökkel, hanem humorral és kritikával közelítettek a témához – ennek eredményeként mutatunk be 5 gondolatébresztő megoldást moduláris ülésrendszertől a bevásárlókocsi-fotelig.

Fiziológiai szempontból érdekes következményekkel járt a két lábra emelkedés. Az evolúció történetében az állás és a fekvés pozíciói egyre távolabb kerültek egymástól, ami kialakította az ülés, mint harmadik testhelyzet fogalmát. Az emberek életük harmadát ülve töltik: munka közben az íróasztalnál, étkezés során, autóvezetés közben, pihenéskor vagy társasági eseményeken. A primer egészségügyi szempontokon és alapvető élettani szükségleteken túl az, „hogy ki, mikor és hogyan ül, világszerte az emberek közötti kommunikációt, társadalmi, hatalmi és érzelmi viszonyokat fejezte és fejezi ki. Jól jellemzi az embert és a szituációt az is, hogy milyen pózban ülünk. Ez különböző például egy értekezleten, színházban, a tévé előtt a fotelban vagy meditáció közben.”[1] – de mi a helyzet akkor, ha az ülés jól ismert konvencióit szeretnénk újragondolni egy-egy tárgyban?

Fazekas Zalán projektjének központi üzenete, hogy egyre kevesebbet mozgunk. Ez a tény nagy részben hozzájárul ahhoz, hogy számos országban komoly társadalmi problémát jelent a túlsúlyos emberek számának növekedése. Kevesebb mozgás, több kiló – így hangzik leegyszerűsítve a képlet. Habár Zalán széke első ránézésre merev és funkcionális, egy bizonyos súly alatt veszít stabilitásából és egyszerűen összecsuklik. A gag célja, hogy egyértelmű jelzést adjon: nem lenne szabad sokat ülnünk.

Szabó Tünde terve egy olyan moduláris ülésrendszer, ami rugalmasan alkalmazkodik a tömegközlekedés fluktuáló kihasználtságához és a változatos utasigényekhez. A hagyományos megoldások kevésbé veszik figyelembe az ultrarövid utazásokat, amik javarészt 2 és 15 perc közötti időtartamúak, ráadásul igencsak különböző csoportok veszik igénybe: egyedül vagy gyermekkel utazók, kerekes székkel közlekedők, de olyan utasok is szép számmal vannak, akiknek eltérő mozgási tartománya vagy testalkata van. A csúcsidőszakokban a helykihasználás és a személyes tér fenntartása érdekében az állva utazást preferáljuk, míg az üres időszakokban az ülőhelyeket választjuk. A tervezés során Tünde az üléseket kisebb egységekre bontotta, amelyek le- és felhajthatók, így kevésbé korlátozzák a térhasználatot.

Tóth Boglárka egy olyan megoldást tervezett, ami főleg a fiatalok körében előforduló „trehány” ülésre reflektál. Egyfelől ott a laza, de kényelmes ülés, másfelől az ideális, feszített pozíció – a két merőben eltérő testhelyzet összedolgozásábból született meg a bútor. A 130 fokos szög a legkényelmesebb póz, a másik kisebb szöget zár be, de kényelmetlenebb is. A szék konklúziója, hogy a társadalmi normáknak megfelelő testtartás korántsem biztos, hogy individuális szinten is kielégítő vagy preferált.

Ottlik Anna első emléke a kényelmetlen üléssel kapcsolatban egy bevásárlókocsihoz kötődik. Idősebb korba érve az „ülve vásárlás privilégiuma” – legyen az elviselhetetlen vagy élvezetes – végérvényesen szertefoszlik, ülő pozícióból legfeljebb az otthonunkból végezhetjük a bevásárlást. A konceptuális tárgy erre a paradox helyzetre reagál kárpitozott ülőfelületével és háttámlájával, lényegre törő módon az Online bevásárlókocsi címet kapta.

Sáros Levente barokk monoblokkja szintén képzőművészeti síkon értelmezhető alkotás, csak másodsorban ülőalkalmatosság. A tárgy egy műanyag kertiszék és egy díszes barokk szék szerelemgyereke, ami egyszerre reprezentálja az ember által készített székek két végletét. Bóvli és luxus, összegyúrva torz és mulatságos. Értelmezhető a világ változására mutató kritikaként, kultúrpesszimista gesztusként, de a kétes minőségű építőipari beavatkozások karikatúrája is belelátható. Bárhogyan is nézzük, egy biztos: elgondolkodtató – akárcsak az összes többi koncepció.