Ha a képek mesélni tudnának – Leporelló Böszörményi Gyuláról
Hogyan lehet szöveg nélkül elbeszélni egy fogyatékossággal született író mindennapjait? Zsiros Beatrix válasza egy illusztrált leporelló formájában született meg, témájának Böszörményi Gyulát, a kortárs ifjúsági irodalom egyik meghatározó alakját választotta. A hányattatott sorsú író történetét egy silent book keretein belül meséli el, vagyis kizárólag képekkel, illusztrációkkal.
Böszörményi Gyula gyerekkorától kezdve izomsorvadásban szenvedett, ebből adódóan egész életére kerekesszékbe kényszerült. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy tartalmas életművet hagyjon maga után. Legismertebb alkotásai többek között a Leányrablás Budapesten, a Gergő és az álomfogók, de írt és rendezett színdarabokat, rádiójátékokat, valamint egy könyvklubbot is alapított.
„Böszörményi könyveivel már felnőttfejjel találkoztam. A Leányrablás Budapesten című regényét egyből megszerettem, azóta is a kedvenceim között tartom számon. Rejtély számomra, hogyan érthette, érezhette ennyire pontosan a világ és az emberek működését, viszonyait, miközben élete legnagyobb részét szeparálva töltötte. Olyan életművet hagyott maga után, ami miatt megérdemli, hogy rajongva emlékezzünk meg róla.”
A rajzok manuális technikával, tussal és zseléstollal készültek a későbbi nyomtatott verziónál jóval nagyobb méretben. A leporelló Böszörményi pár napját mutatja be, amikor az író a Vörösmarty téren árulta első kiadott könyvének utolsó példányait – a jelenet megtörtént eseten alapul. De a borítón is számos hasonló utalás helyet kapott, ilyen például a bontott és a bontatlan üveg bor, ami az író maga mögött hagyott alkoholproblémáira reflektál, továbbá egy portrét is láthatunk Böszörményiről, amin éppen dohányzik. A cigaretta számára nem csak addikció volt, hanem kapcsolódási pont a vele egykorú, egészséges fiatalokhoz.
A belső borítón a Pesti Hírlap apróhirdetései alapján egy hirdetési felület látható, ahol a leporelló szereplői egymással kommunikálnak, a silent book hátulján pedig ismét megjelenik a Vörösmarty tér, járókelők helyett viszont papírrepülőkkel, amik Böszörményi panellakásban töltött éveire utalnak: két éven keresztül nem tudta elhagyni az épületet, ezért az erkélyről dobált le papírrepülőket a gyerekeknek.
Trixi leporellója nemcsak emlékezetes összképet, benyomást ad Böszörményi munkásságáról, köteteinek hangulatáról, hanem méltóképp emlékezik meg egy nehéz sorsú alkotó életéről. Habár egy silent book önmagában aligha tudja elmesélni az író teljes történetét, az biztos, hogy minden apró részlet alapos utánajárással és érzékeny átgondoltsággal lett elhelyezve.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika BA szakán készült, témavezetője Herbszt László volt.
