Több mint könyv – Sinkó József Fifék photobookja
Sinkó József fotókönyvében egyszer vidám, másszor hétköznapian szomorú témákon át ismerhetünk meg egy izgalmas, elsősorban online terekben létező szubkulturális szerveződést – de ennél tényleg többről van szó. Kik azok a fifék? Hogyan sikerült lencsevégre kapni őket? És miért lett a róluk készült fotósorozat tárggyá konvertálva?
Boldogulni próbáló fiatal felnőttek
A fifék jellemzően budapesti, gyakran vidékről felköltözött fiatalok, akik biztonságot jelentő szociális háló híján online csoportokba tömörülve, egymást segítve igyekeznek navigálni a felnőtté válás rögös útján. Gyakran cserekereskedelmet folytatnak, szolgáltatásaikat ajánlják fel egymásnak nyelvtanítástól kezdve a barkácsolásig, de úgynevezett fifevalutáért, például rizstejért eladásra kínálják megunt, használt vagy saját készítésű árucikkeiket. Ezekben a barátságos, trollmentes csoportokban jó hangulat és segítőkészség uralkodik, sok esetben humoros, ugyanakkor hasznos bejegyzéseket osztanak meg.
21 ismeretlen ember
„A könyv első találkozásokat mutat be szövegekkel és képekkel. Valakivel csak a felszínen tapogatóztunk, valakivel komolyabb mélységekbe jutottunk.” – mesél József a fotózás részleteiről. Fontos körülmény volt továbbá, hogy digitális képek helyett, a virtuális térből történő kilépésre rímelve csak analóg fotók készültek.
„Sokkal többet kaptam, mint szakmai elismerés vagy publikum. Az emberekkel való találkozás érdekelt, hogy milyenek is lesznek.”
A legtöbb szereplőnek újszerű helyzet volt, hogy nevesítve lett egy művészeti projekt miatt, ráadásul ez volt a találkozás apropója. Tulajdonképpen egy hétköznapi helyzett lett „szentesítve” egy könyvtárgy létrejöttéért. Éppen ezért relatív kevés kép készült, hogy a fókusz megmaradhasson a bensőségességen, magán a beszélgetéseken.
Képekből tárgy
Csak gondolkodsz, vagy le is írod? – mutatott rá ezzel az egyszerű költői kérdéssel József, hogy miért is érdekes helyzet, ha egy könyv elkészítésére kerül a sor. Ahogyan fogalmazott, nem csak „kigörgetjük” a képeket, amik aztán el is felejtődnek, hanem valakinek az otthonába kerülnek, ott lesz a könyv egy polcon. Az online formával szemben a fizikai tárgy létrejötte olyan szituációt teremt, ahol a tartalom a materiális valóság részévé válik.
„Azért csináltam végig, mert a könyvnek van egy komolysága. Be kellett fejezni.”
A beszélgetés során többször szóba került az a meglepő nyitottság, amit a fifék tanúsítottak. Ez a kis csoportnyi ember olyan személyes témákat engedett kitárgyalni, amik más esetben csak nehezen felépített, bizalmi viszonyok hozadékai lehetnek. A könyvtárgy „anyagba vetettsége” tehát jóval többról szólt, mint a portrék összegyűjtéséről: végül a kendőzeltenül őszinte, bensőséges gondolatok közvetítőjévé vált.
// /
József további munkáit INNEN éritek el
