Mi van a láthatón túl? – Medgyesy Róza Beyond Sight moduláris bútorrendszere
A tervezési folyamat során egy adott tárgy formája, arányai, színe, megjelenése kerül fókuszba, amikor azonban a vak és gyengénlátó embereknek készülő tervekről van szó, a hangsúly kizárólag a funkcionalitásra és a használhatóságra szűkül. Medgyesy Rózát az kezdte érdekelni, hogy mit jelenthet egy tárgy esztétikai és érzéki élménye a vak és gyengénlátó emberek számára, és ennek megértése hogyan építhető be a formatervezésbe.
A vak és gyengénlátó felhasználók számára az esztétikai és érzéki élmények szorosan összekapcsolódnak a használhatósággal, az érzéki komforttal, a megbízhatósággal, az anyagminőséggel, az egyértelmű használattal, valamint az önállóság megélésének tapasztalatával.
Ezek alapján több tervezési alapelvet tudtam elkülöníteni:
- a funkcionalitás és a hasznosság alapvető fontosságú;
- csakúgy, mint a biztonság és a megbízhatóság, vagyis, hogy a termékek minimálisra csökkentsék a lehetséges veszélyeket;
- a használatnak egyszerűnek és egyértelműnek kell lennie a kognitív terhelés csökkentése érdekében;
- végül pedig az is fontos, hogy a tárgyak könnyen kezelhetők legyenek: a lekerekített formák, az átlátható struktúra, valamint a gondosan integrált multiszenzoros jelzések is fontos tervezési szempontokként jelentkeztek.
A célcsoportom számára a tervezés egyértelműen részvételi megközelítést igényelt, ugyanis látó tervezőként csak így férhetek hozzá a vak és gyengénlátó emberek mindennapi rutinjaihoz, nehézségeihez és érzéki tapasztalataihoz. Kilenc érintettel dolgoztam: 22 és 40 év közötti felnőttekkel, hét férfival és két nővel, akik mind különböző szinten élik meg az önállóságukat. A többségük szociális otthonban vagy egyetemi kollégiumban lakik, egy érintett pedig a saját lakásában él.
Vázlatok és látványterv a Beyond Sight bútorrendszerhez.
„Frusztráló, amikor nem találok valamit; a tárgyaknak ott kellene maradniuk, ahová tettem őket”
A benchmark-kutatás, a Magyar Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének Segédeszközboltjában készített interjú, valamint a résztvevők otthonában tett látogatások és a velük folytatott beszélgetések alapján a rendszerezés rajzolódott ki az egyik legfőbb és nehezen megoldható, mindennapi kihívásként. Úgy tűnt, hogy az önállóság és a biztonságérzet megőrzéséhez elengedhetetlen, hogy minden tárgynak állandó helye legyen, és a tárgyak helyzete ne változzon meg váratlanul. A fő problémát elsősorban nem a tárolóhely hiánya jelentette, hanem az, hogy a tárgyakat nehéz olyan elérhető helyen, stabilan elhelyezni, hogy tapintással könnyen megtalálhatók és áthelyezhetők legyenek.
Így a célom egy olyan egy moduláris rendszer létrehozása volt, amely különböző lakhatási igényekre reagálva segíti a rendszerezést, csökkenti a kognitív terhelést, növeli a biztonságérzetet, és közben érzéki élményt és esztétikai értéket is hordoz.
Az általam kidolgozott rendszer két alapelemre épül: egy kisebb modulra és egy háromszoros magasságú nagy modulra. Az elemek önállóan is használhatók, de egymással kombinálva egy teljes, szociális otthonokba és kollégiumi szobákba is elhelyezhető tárolórendszer alakítható ki belőlük. A modulok belsejébe zsinórokat terveztem, amelyek a tér felosztására, a kéz mozgásának irányítására, tájékozódási pontok létrehozására, valamint a tárgyak egyhelyben tartására szolgálnak. A koncepció a vak és gyengénlátó felhasználók keresési módjára reflektál, amely során gyakran a kezükkel pásztázzák végig a felületeket, akaratlanul is elmozdítva, felborítva a tárgyakat.
A kezdeti prototípust leteszteltettem a résztvevőkkel, az így szerzett tapasztalatok alapján pedig optimalizáltam az elem méretét és kapacitását, a zsinórok közötti távolságot, a perforációs mintázatot és a hornyolást. Ekkor még vékony zsinórokat, cérnákat használatam a doboz belsejében, azonban a tesztelés során kiderült, hogy ezek az anyagok túl sérülékenyek és könnyen beléjük akad az ember keze vagy a tárgyak. A koncepció továbbfejlesztésébe beépítettem a felhasználóktól érkező észrevételeket és ötleteket is, például azt, hogy a doboz a nyílásával felfelé is használható legyen.
Medgyesy Róza: Beyond Sight
„Beindult a fantáziám!”
Az érintettekkel közös tervezés során először különböző anyagokat és felületeket néztünk meg, majd lehetséges elrendezéseket és felhasználási módokat vizsgáltunk. A résztvevők egyértelműen a legsimább felületet, egy MDF-lapot részesítették előnyben. A dobozbelsőket strukturáló kötél és gumizsinór összehasonlításakor pedig egybehangzóan az utóbbit választották, amely funkcionális szempontból is a legjobb döntés volt.
Az élek lekerekítésének vizsgálatakor a dobozszerű mintadarabok megfoghatóságáról és kézben tartásáról, valamint a megfelelő méret kérdéséről beszélgettünk. Az érintettek inkább a nagyobb sugarú lekerekítést részesítették előnyben: ketten még azt is felvetették, hogy a lekerekítés csökkentheti az esélyét annak, hogy a lábukkal nekiütődjenek vagy beleakadjanak a tárgyba.
A következő pont a dobozok zsinórozása volt, amit nagyon élveztek a résztvevők – páran kifejezetten szórakoztató játéknak gondolták. A hosszú zsinór kezelése bonyolultnak bizonyult és csak nehezen találták meg vele a megfelelő lyukakat. A rövidebb zsinórdarabokat már sokkal könnyebben kezelték, ugyanakkor ezek visszacsapódhatnak, ha a felhasználó nem rögzíti őket megfelelően – ezt a végleges terv kialakításakor figyelembe is vettem. Az elrendezésüket minden résztvevő máshogy értelmezte: az egyik érintett kifejezetten élvezte az ötletelést és összetettebb, funkcionális megoldásokat hozott létre, míg mások az egyszerűbb, minimális erőfeszítést igénylő elrendezéseket részesítették előnyben, és a zsinórokat elsősorban dekoratív vagy játékos elemként használták. Ebből arra következtettem, hogy a terméknek az adott funkcióhoz igazodó, előre kialakított elrendezéseket érdemes kínálnia, miközben lehetőséget biztosít a felhasználóknak arra is, hogy igény szerint saját maguk alakítsák vagy módosítsák a zsinórozást.
A közös tervezés alatt a résztvevők számos ötlettel álltak elő a doboz felhasználását illetően. A leggyakrabban a könyvek tárolása merült fel, ezt követte a konyhai használat, valamint a füzetek, tolltartók és kisebb tárgyak tárolása, az ágy mellett tartott üvegek elrendezése, valamint a rágcsálnivalók és édességek tárolása. Felmerült egy fogantyú kialakításának ötlete is, amely megkönnyítené a doboz mozgatását.
Medgyesy Róza: Beyond Sight
A láthatón innen és túl
A folyamat végén megszületett a Beyond Sight moduláris bútorrendszer, amelynek szerkezetét a két külön méretű fa doboz alkotja. A prototípusok világosabb tónusú faanyagból, cseresznyefából és diófából készültek, amelyeket teljesen simára csiszoltam, majd olajjal kezeltem – de a sorozatgyártás során költséghatékonyabb megoldásként festett MDF-lapok is alkalmazhatók. A falra akasztható modulok különböző pozíciókban használhatók: oldalt nyitott, illetve elfordítva, felülről nyitott helyzetben is.
A dobozokat rugalmas zsinórok rendszere tölti ki, amely irányítja a felhasználó keresgélő kezét, és segít a tárgyak rögzítésében. Mindegyik zsinór végén gumiborítású fémvég található, amely egyszerű mozdulattal rögzíthető. A termék a színe, anyaga, felülete, praktikussága és funkcionalitása mellett a zsinórok használatával is kellemes élményt nyújt, személyesebbé és játékosabbá téve a tárgyat.
A közös tervezési folyamat alatt rájöttem, hogy a bútort érdemes lehet oktatási tartalmakkal kiegészíteni. Ez nemcsak a koncepció egészét, a termék használatát, és a lehetséges elrendezéseket mutatná be, hanem általánosabb rendszerezési tippeket is kínálna. Egy ingyenesen hozzáférhető weboldalon lenne elérhető, de szükség esetén személyes segítségnyújtást is igénybe lehetne venni. Ebben vak és gyengénlátó emberek rehabilitációját segítő szervezetek jöhetnének szóba. A Beyond Sight a támogatási rendszer részeként bekerülhetne az eszközparkjukba, oktatási folyamatukba, ahol a felhasználók megismerkedhetnének a termékkel, közösen kialakíthatnák saját elrendezésüket, majd személyre szabhatnák a kiválasztott konfigurációt.
A termék további fejlesztésének egy lehetséges iránya a célcsoport kibővítése, amely segítené, hogy a gyártás és a beárazás gazdaságosabbá és életképesebbé váljon. Például hajókon, lakóautókban, iskolákban vagy óvodákban is használható lenne a bútor, azonban ezek megalapozásához további piackutatásra van szükség.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Design mesterképzésén készült, témavezetője Csernátony Fanni DLA, konzulense Mary Karyda Phd voltak.
Az alcímek idézetei az érintettekkel készült interjúkból származnak.
