“Ez a gombom Puskás”: avagy hogyan lesz egy tömegtermékből megszemélyesített tárgy
A gombfoci a 20. századi magyar játék- és sportkultúra egyik különleges jelensége. Első pillantásra bár egyszerű (gyerek)játéknak tűnik, valójában komplex kulturális gyakorlat, amelyben összekapcsolódik a labdarúgás szeretete, a tárgykultúra, az identitásképzés és a kreativitás. Zalka Hanna a designkultúra-kutatás módszertanán keresztül gondolkodik arról, miként válik egy gomb egyszerű tömegtermékből „megszemélyesített” tárggyá.
Fotó: Fortepan /Kovács Márton Ernő
A gombfoci, avagy gombozás kialakulása szorosan összefügg a labdarúgás hazai elterjedésével. A futball a 19. század végén angol mintára jelent meg Magyarországon, meghonosításában pedig jelentős szerepet játszottak az országba érkező angol edzők. Bár a közgondolkodásban a gombfocit gyakran hungarikumként vagy sajátos magyar találmányként kezelik, az alapötlet valójában nem hazai eredetű. Angliában az edzők már korábban is alkalmaztak olyan taktikai demonstrációs eszközöket, amelyek során kisméretű táblákon, korongok segítségével modellezték a mérkőzések játékhelyzeteit. [1]
Magyarországon a játék sajátos módon „találódott fel újra”. A gyerekek a 20. század elejétől kezdődően a háztartásokban fellelhető hétköznapi gombokat kezdték el játékosként használni, amelyeket saját igényeik és fantáziájuk szerint alakítottak át. A gombfoci gyors elterjedéséhez nagyban hozzájárult, hogy – a futballhoz hasonlóan – nem igényelt komoly anyagi befektetést, így szélesebb rétegek számára is elérhetővé vált. Ráadásul beltéri játék, így időjárástól független bármikor játszható. A gombfocit általában ketten játsszák – bár egyedül is játszható –, és mindkét fél egy-egy 11 darabos csapatot irányít a futball szabályait követve. A játéknak nincs egységes készítési módja, a kialakítás a játékosok kreativitására van bízva.
A szerző saját, Facebook Marketplace-ről verbuvált gombgyűjteménye.
A korai időszakban csont- és fagombokat használtak, amelyeket a gyerekek gyakran régi kabátokról csentek el, erről számos irodalmi forrás [2] és visszaemlékezés is tanúskodik. [3] Az 1950-es évektől kezdve, a vegyipar és a műanyagok térhódításával megjelentek a plexi-, bakelit- és keménygumiból készült gombok is. A gombokat a játékosok a különböző taktikai pozícióknak megfelelően választották ki. A kapus általában egy nagyobb, nehezebb gomb, egy kabátgomb. A hátvédek megemelt, robusztusabb darabok, amelyek több gomb összeragasztásából is állhattak. A szélsők kisebb és laposabb, ezáltal gyorsabb haladásra képes gombok. A labdának egy apró gombot, általában egy inggombot használtak. [4]
A gombfoci értelmezéséhez hasznos elméleti keretet nyújt Igor Kopytoff antropológus, aki abból indul ki, hogy a tárgyak élete hasonlóan vizsgálható, mint az embereké: a tárgyaknak is lehet „életrajzuk”, amely során funkciójuk, jelentésük és státuszuk változhat. A modern társadalmakban számos tárgy tömegtermékként, áruként jelenik meg, ám bizonyos társadalmi gyakorlatok révén kivonódhatnak az áruforgalomból, és egyedi, személyes jelentéssel bíró objektummá válhatnak. Kopytoff ezt a folyamatot nevezi szingularizációnak. [5]
A gombfoci esetében ez a folyamat különösen jól megfigyelhető. A játék alapját képező gomb eredetileg hétköznapi használati tárgy: ruházati kellék, sorozatgyártott, funkcionális tárgy. A gombozók azonban kivonták eredeti kontextusából, és játékosként új szereppel ruházták fel. A gombokat csiszolták, ragasztották, több gombból állították össze, saját igényeik szerint alakították át. A formai módosítás jelentésbeli átalakulást is eredményezett: a ruhakellékből egy futballcsapat játékosa lett. Kopytoff szerint a szingularizáció kulcseleme, hogy a tárgy személyes kötődéseket és identitásokat hordoz. [6]
Anélkül, hogy a gombokon bármilyen felirat [7] vagy jelzés szerepelt volna, a résztvevők pontosan tudták, melyik gomb melyik sportolót reprezentálja: “Ez a gombom Puskás”. A gomb így olyan szimbolikus és reprezentációs szerepet kapott, amelyet a használók fantáziája működtetett, és amely túlmutatott a tárgy fizikai valóján.
Fotó Vastagh Miklós hagyatékából, 1929. Fortepan /Fóris Gábor
A mérkőzésekhez szükséges ,,infrastruktúra” szintén a mindennapi terek újraértelmezéséből született. A pálya többnyire a konyhaasztal, egy régi asztallap vagy éppen a szoba parkettája volt, amelyre krétával rajzolták fel a vonalakat. A kapuk általában gyufásdobozból vagy kartonpapírból készültek, a kapuhálót pedig gézből vagy egyéb textilhulladékból alakították ki. A gombok megpöccintéséhez, indításához esetenként segédeszközöket – például műanyag fésűt vagy fapálcát – is használtak. Mérei Ferenc pszichológus 1937-ben így írt a gombozásról: ,,A gombozás megőrizte hagyományos és szabad jellegét. Bár a játékkereskedők legalább másfél évtizede próbálkoznak gyárilag készített és nyomtatott szabálykönyvvel ellátott gombjátékok forgalomba hozatalával, minden ilyen irányú kísérlet eredménytelen maradt és az egymást követő gyermeknemzedékek hajthatatlanul kitartanak a kabátokról levágott, konyhák kőpadlóján reszelt, szurokkal ragasztott és drótozott gombok mellett.” [8]
A gombfoci kialakulása értelmezhető Michael Thompson antropológus elmélete alapján is. Thompson szerint a tárgyak értéke nem állandó, és nem az anyagi tulajdonságaikból fakad, hanem társadalmi folyamatok eredménye. Három kategóriát különít el: átmeneti, mulandó (transient) tárgyak, amelyek idővel veszítenek az értékükből; maradandó (durable) tárgyak, amelyek értéke megmarad vagy növekszik; valamint lom/maradék (rubbish) tárgyak, amelyek elveszítették társadalmi jelentőségüket és funkcionális értéküket. Thompson szerint a lom nem végállapot, a tárgyak új jelentést és funkciót nyerve ismét értékessé válhatnak. [9]
Amikor egy ruha elhasználódott, a róla lecsent gombok kiszakadtak eredeti környezetükből, és Thompson fogalmával élve a lom kategóriájába kerültek – azonban a kreativitás révén a használati értéküket vesztett tárgyak játékossá, híres futballisták hordozóivá váltak, vagyis a lommá válás folyamata megfordult. Az értékváltozás nem gazdasági, hanem szimbolikus és érzelmi síkon történt.
Az egyedi igények szerint megmunkált gomb emlékeket, csapathovatartozást és gyermekkori identitást hordozott, így tulajdonosa féltve őrizte és javította azt. A gombfocicsapatok ugyanakkor nem csupán elcsent gombokból állhattak. A gombozók előszeretettel jártak szabóműhelyekbe [10] vagy rövidáru kereskedésekbe gombokat vásárolni, hogy új csapatokat állíthassanak össze. ,,Röltexben vettem nagyméretű gombokat, kettőt összeragasztottam, és a nagyapám reszelőgépén durván elkészítettem őket, majd finom reszeléssel kialakítottam a különböző típusú lövőfelületeket. Később már plexiből is készítettem néhány játékost.” [11]
A szerző sorozatgyárott gombfoci-csapata.
A játék történetében változást hozott az 1950-es évektől megjelenő, gyárilag előállított, játékosképpel és -névvel ellátott műanyag gombfoci elterjedése, amely már csak formájában imitálta a hagyományos gombot. A Kádár-korszakban, ahogy Valuch Tibor fogalmazott, népszerű ,,házisporttá” vált a gombfoci. [12] A sorozatgyártott változatát trafikokban és Ápisz boltokban egy kartonlapra erősítve, papírdobozban árulták, majd a későbbiekben kupakos műanyag tégelyben. A gyárilag előállított gombfoci megjelenése hozzájárulhatott ahhoz, hogy az alapvetően gyerekjáték a felnőttek kedvelt tevékenységévé váljon: sokan, akik gyermekkorukban gomboztak, új eszközökkel, felnőttként is folytathatták a játékot. Népszerűségének növekedését a futballélmény mediatizációja is befolyásolhatta.
A szurkolók a meccsek eseményeit a filmhíradókból, a rádióközvetítésekből és a sportlapokból ismerték meg, így a gombfoci tulajdonképpen a média által közvetített futballélmény anyagi formájává vált, ahol a gyerekek és a felnőttek újraélhették vagy átírhatták a valódi mérkőzések kimenetelét.
A korábbi változatoknál a használók alakítása által zajlott a szingularizáció, míg a sorozatgyártott gombfocik esetében a tárgy már eleve „kész identitással” érkezett. Különösen érdekes ez a váltás, hiszen a tárgy elveszítette eredeti „gomb” státuszát, mégis megőrizte a játék nevét és szabályrendszerét. A hagyományos gombok használata – a sorozatgyártás ellenére is – még kedvelt maradt a gyerekek körében [13], ami a fogyasztói szokások változását is szemlélteti. Míg a korai gombfoci a kreatív tárgyalakításra és az újrahasznosításra épült, a gyári termékek megjelenésével a használók aktív alakító szerepe teljesen háttérbe szorult. Maga a játék ugyanakkor nem tűnt el: sportággá [14] intézményesült, gyűjtői szubkultúra szerveződött köré, sorozatgyártott változatai ma is elérhetők. A hagyományos gombfocikészletek sorsa azonban sok esetben bizonytalan: egy részük a múzeumokba vagy gyűjteményekbe kerül, mások családi – sokszor apáról fiúra szálló – emlékként öröklődhetnek tovább, míg számos egykori féltve őrzött készlet padlásokon vagy a szemétben végzi.
Fotó 1960-ból. Fortepan /Dömölky Etelka
A játék első átfogó bemutatására a 2006-ban, a Néprajzi Múzeumban megrendezett Műanyag kiállítás kísérő tárlataként került sor Csonttól a műanyagig: gombfociból szektorlabda címmel. [15] Szigetszentmiklóson 2013-ban nyílt meg a Hungarikum Gombfoci Háza Múzeum egy vendéglátóipari létesítmény alagsorában. A kiállításban egészen korai, hagyományos gombokból készült gombfocik is megtalálhatóak, azonban a vitrinekben sorozatgyártott játékok dominálnak. Különféle relikviák is helyet kaptak a gyűjteményben, mint például Bozsik József legendás labdarúgó íróasztalra festett gombfocipályája. A múzeum ideális úti cél a nosztalgiázni vágyók, a gyűjtők vagy az asztali labdarúgás rajongói számára. A gyűjtemény folyamatosan bővül és az intézmény vezetője arra biztatja az embereket, hogy a kidobásra szánt gombfocikat ajánlják fel a múzeumnak. Hitvallása szerint ,,a múzeum célja, hogy ezt a népi játékot, mint hungarikumot megőrizzük az utókornak. A fiataloknak újra lehetőséget adunk megismerni, ill. megszeretni a gombfoci játékot és annak verseny változatát, az asztali-labdarúgást”. [16] 2013-ban komoly törekvések indultak arra, hogy a gombfoci bekerüljön a hivatalos hungarikumok közé, azonban a kezdeményezés nem járt sikerrel. [17]
A gombfoci vizsgálata bemutatja, hogy a tárgyak jelentése nem kizárólag anyagi tulajdonságaikból vagy eredeti rendeltetésükből fakad, hanem abból a társadalmi és kulturális közegből, amelyben használják és alakítják őket.
A gombfoci megjelenése és fénykora egy olyan korszakhoz kötődik, amelyben a tárgyi környezet szűkössége és az eltérő életminőség miatt a hétköznapi, funkcionális vagy éppen funkcióját vesztett dolgok felértékelődtek: a kabátról lecsent és átalakított gomb a kreativitás és a futball iránti rajongás egyik legfőbb kifejezési eszközévé válhatott.
// /
A kutatás a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Designelmélet MA szakán készült a Speciális kutatás: tárgy c. kurzuson, az oktató Kuti Klára volt. A projektet 2026 tavaszán Stefan Lengyel Kiválósági Ösztöndíjjal ismerték el.
// /
[1] Gráfik Imre. 2023. ,,Futballutánzó játék: a gombfoci.” In Magyar Nyelvőr. 147 (2): 199-213.
[2] Tandori Dezső Nagy gombfocikönyv (1980) című széles körben elterjedt ifjúsági regényében irodalmi rangra emelte a játékot. Később megjelent még az Új nagy gombfocikönyv (1985), A legújabb kis-nagy gombfocikönyv (1989).
[3] [17] Gráfik Imre. 2016. ,,A ,,játékok játéka” a gombfoci.” In Napút. 18 (7): 114-122.
[4] Gráfik Imre. 2023.b. ,,Játék a háborús években? IGEN!” 178-212. In Ünnepi tanulmánykötet Kriston-Vízi József etnográfus-muzeológus 70. születésnapjára. Nagykőrös.
[5] [6] Kopytoff, Igor. 2008. (1986) ,,A dolgok kulturális életrajza.” In Replika. Tárgyéletrajz. 107-130.
[7] Olyan csapatok is készültek, amelyeknél a játékosok nevét kézzel, ragasztószalagra írták fel, majd ezt ragasztották a gombokra. Érdekes azt is megfigyelni, hogy a készítők milyen magyar, külföldi, illetve akár kitalált játékosokat és csapatokat jelenítettek meg.
[8] Mérei Ferenc 1937. ,,A gombozó gyermek.” In Gyermeknevelés. 9-10. szám. 131-134.
[9] Thompson, Michael. 2017. (1979) Rubbish Theory. The Creation and Destruction of Value. Pluto Press. London.
[10] Különösen érdekes, hogy az első klubszerű gombfociéletet egy pécsi szabómester, Balogh László szervezte a II. világháború után. (Gráfik 2016, 118)
[11] Granasztói Péter. 2007. ,,Gombfoci-generációk.” In Néprajzi Múzeum MaDok Füzetek. 84-85.
[12] Valuch Tibor. 2006. ,,GÓÓL! – a sport” In Hétköznapi élet Kádár János korában. Corvina kiadó. Budapest. 145-146.
[13] Humoros formában mutatja be a játékot és gombok használatát egy 1973-as filmhíradó-részlet: a panellakásban élő házaspár a televízióban nézi a futballmérkőzést, miközben a kommentátor hangjára a vágás átvált a szektorlabda-csapatra, akik az élő meccset játsszák újra az asztalon. A jelenet végén látható, ahogy a gyerekek a szőnyegen pattintgatják a gombokat, miközben az apuka dühösen konstatálja, hogy a kabátjáról ismét eltűntek a gombok. Filmhíradó. 1973. Magyar gombfocisták. Utolsó megtekintés dátuma: 2026.05.20. https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=21297
[14] 1989-ben megalakult a Magyar Asztali-labdarúgó Szövetség. A sport hivatalos elnevezése szektorlabda.
[15] N.N. 2007. ,,Csonttól a műanyagig: gombfociból szektorlabda.” In.: Fejős Zoltán – Frazon Zsófia (szerk.): Műanyag –Plastic. Budapest, Néprajzi Múzeum. 346-347.
[16] N.N. d.n. Bemutatkozik a Hungaricum Gombfoci Háza Múzeum. Utolsó megtekintés dátuma: 2026.05.20. https://gombfocihaza.hu/?page_id=27Designelmélet MA1
