„Akár kudarcakadémiának is hívhatjuk, a lényeg, hogy a színfalak mögé akarunk látni.”
Schmidt Andrea és Koós Pál 2014-ben indították el a MOME+ projektet, amivel több sikert és vargabetűt is maguk mögött tudhatnak. Céljuk a legelejétől fogva az volt, hogy a pályakezdő desginereket és a piaci realitásokat, vagy ha úgy tetszik, a nagybetűs Életet közös nevezőre hozzák.
Inkubátor-programjukban fiatal tervezőknek segítettek az első, kritikus lépések megtételében, később pedig Jam Session címen szerveztek kerekasztal-beszélgetéseket. A MOME+ legújabb állomását a Budapest Labbal való együttműküdés jelenti. Collab név alatt nemcsak egy újabb beszélgetés-sorozatba, de egy oktatási program kiépítésébe is belefognak. Interjú.
Schmidt Andrea és Koós Pál a Collab első rendezvényén
Az elmúlt években a MOME+ több formában is testet öltött már: láttuk kezdő vállalkozások inkubátoraként és szakmai beszélgetések házigazdájaként megjelenni. A mostani fázis miről szól?
Schmidt Andrea: A MOME+ inkább egy folyamat, mintsem egy készre gyártott program. Az utóbbi években megállás nélkül azon gondolkodtunk, miként lehetne továbbfejleszteni, és milyen új helyzetekbe léphetünk be. Lassan kikristályosodott, hogy mi az, amivel akarunk foglalkozni, és mi az, amivel nem. A startupok inkubációja vonzó feladatnak tűnt, de láttuk egyrészt, hogy elegen foglalkoznak már vele, másrészt az is világossá vált, hogy az egyetemről kikerülő hallgatók elsősorban a kis- és középvállalkozások világában tudnak célba érni – ezért most kifejezetten erre a területre fókuszálunk. Szeretnénk, ha a fiatal tervezők minél felkészültebben vágnának bele a vállalkozásépítésbe, és az is jó lenne, ha a vállalkozások felismernék a designban rejlő lehetőségeket. Kétirányú kommunikációról van tehát szó.
Koós Pál: A most futó projektünket éppen azért indítottuk el, hogy több irányba is tudjunk egyszerre nyitni. Collab alatt a MOME+ és a Budapest Lab együttműködését kell érteni – utóbbit a Budapesti Gazdasági Egyetemen (BGE) alapították tavaly, és remek lehetőséget kínál arra, hogy a designerek, illetve a menedzsment területén járatos hallgatók és szakemberek kezdjenek valamit egymással.
Honnan jött az együttműködés ötlete? Régóta figyelitek már egymás munkáját?
Schmidt Andrea: Dr.Radácsi László a Budapest Lab igazgatója már jó ideje aktív résztvevője a magyar designhoz köthető eseményeknek, többször volt a Formatervezési Díj bírálóbizottságának tagja és a korábbi programsorozatunknak, a Jam Sessionnek is vendége volt. A BGE nagyon sok kis- és középvállalkozót képez, és régóta beszélgetünk velük arról, hogy az ő világukat, illetve a design világát hogyan lehetne jobban ötvözni. Ha jól számolom, akkor a Collab egy két-három éves folyamat eredménye.
Koós Pál: Korábban a MOME-s hallgatókkal is jártunk már a BGE-n ismerkedni, de a graduális képzések szintjén nagyon nehéz nulláról együttműködéseket beizzítani. Állandóan billegett ez is, aztán a Budapest Lab létrejöttével felerősödött a szándék, hogy tényleg indítsunk egy közös projektet. Az első – kívülről is jól látható – lépést ebben a Collab decemberi eseménye jelentette, amire a USE Unused tervezőit hívtuk el beszélgetni. Jövő héten megrendezzük a másodikat, ahol a Maform lesz a vendégünk, a tavaszi kurzushéten pedig a két egyetem hallgatói közvetlenül is együtt dolgozhatnak majd.
A Collab csapatának tagjai: dr. Radácsi László, Tímár Gigi, Schmidt Andrea, Koós Pál
Ha jól értem, akkor a Collab több, mint egy designerekkel folytatott beszélgetéssorozat…
Koós Pál: A nyilvánosság számára egyelőre a Gödörben megrendezett beszélgetéseink jelentik a fő tartalmat, de a Collabnak valóban több platformja van. Az oktatási lába éppen olyan fontos, mint a közösségszervező vagy a designnépszerűsítő missziója.
Schmidt Andrea: Pontosan. Illetve hangosan ki nem mondott célja az is, hogy egyfajta klubbá váljon, ahol a szakmabeliek érintkezhetnek egymással. A lehetőség egyébként a Jam Session kerekasztal-beszélgetéseinkben is benne volt, de valahogy mégsem sikerült elérnünk, hogy a hivatalos program után az emberek ottmaradjanak és kötetlenül beszélgessenek.
Koós Pál: Valóban az volna ideális, ha a Collab kapcsán a pódiumbeszélgetés csak egy felvezető lenne, ami aztán közvetlenül a helyszínen indít be párbeszédeket. Azt is el tudom képzelni, hogy hosszabb távon nem beszélgetést szervezünk majd, hanem egy workshopszerű helyzetet, ami eleve az interakcióra épít.
Tehát az igazi kihívást az jelenti, hogy miként tudtok kapcsolatot generálni az emberek között?
Schmidt Andrea: Igen, de a klub-kérdés csak a jéghegy csúcsa. Az együttműködés határozottan más lábakon is állhat… nagyon hiányzik például egy online felület, ahol akár megrendelői, akár munkavállalói oldalról kapcsolatot tudnak teremteni a designerek és a vállalkozók.
Koós Pál: Ma nem lehet úgy követ eldobni Budapesten, hogy ne találj valamilyen meetup rendezvényt. A kérdés, hogy mi miben tudunk mást nyújtani. A meetupoknak megvan a maguk sémája, amit mi igyekszünk átalakítani, vagy azoktól elszakadva új formákat kipróbálni. A decemberi eseményünkön szerencsénk volt, mert a USE Unused sztorija úgy bomlott ki, mint egy krimi: az ember kivárta, hogy mi lesz a történet vége. Nyilván nem tudunk majd mindig ilyen jól felépített történeteket találni, de akkor is törekednünk kell arra, hogy a látogatókat ott tudjuk tartani elejétől a végéig.
Schmidt Andrea: Nehéz jól eltalálni azt a közvetítői szerepet, ami a MOME-s hallgatók vagy alumni számára is érdekes információkat képes tolmácsolni, miközben a BGE-s hallgatók vagy az üzleti élet képviselői számára sem ködös az, ami elhangzik. A cél, hogy minden alkalommal valami kézzel foghatót tudjunk hazavinni. Azon is elgondolkodtunk, hogy esetleg szakmai segédanyagokkal, rövid kiadványokkal támogatjuk meg az eseményeinket, és a végén ez az egész, amit Collabnak nevezünk, összeállhat egy nagyobb rendszerré.
A Use Unused alapítói, Godena-Juhász Attila és Tóth András a Budapest Lab igazgatójával, dr. Radácsi Lászlóval beszélgetnek.
Az oktatásban hogyan tud megjelenni, amit csináltok?
Koós Pál: A Collab – de egyébként a MOME+ valamennyi tevékenysége – tekinthető egyfajta oktatás-módszertani kísérletnek is. Egy bizonyos része mindig egyenesen becsatornázható a graduális oktatásba, mert külső terepen tudjuk tesztelni, hogy milyen témákhoz hogyan érdemes nyúlni, vagy hogy miként kell egy előadást jól vezetni.
Schmidt Andrea: Évek óta közösen viszünk egy kurzust „Túl az ötleten” címmel. Ott az a kiindulópontunk, hogy a legtöbbet abból tanul a hallgató, ha volt MOME-sokat ültetünk elé, akik közvetlenül elmondják a tapasztalataikat. Valami hasonló dolog történik a Collab eseményein is, csak szélesebb körből invitálunk vendégeket. A MOME+ alapvető mozgatórugója egyébként mindig is az volt, hogy valahogy a piacon meglévő szakmai tudásokat összeegyeztessük a graduális oktatással.
Koós Pál: A decemberi alkalmon többször megtörtént, hogy egy-egy kulcsmegállapítást dr. Radácsi László moderátorként kiélesített, és mintegy oktatást kiegészítő példázatként visszavezette azt a hallgatókhoz. Úgy gondoljuk, hogy a Collabon belül éppúgy oktatás folyik, mint az egyetemen – csak egy kicsit másképp: nem tankönyvből vagy frontális előadáson keresztül, hanem egy beszélgetés mentén. A mai generációnak talán ez jobban is fekszik.
A klub pedig arról szólna, hogy közvetlenül is tanulhatnak egymástól?
Schmidt Andrea: Néhány tervezővel lehetőségünk nyílt tavaly részt venni a WAMP-on. Többségük nemrég fejezte be az egyetemet, és nagyon megörültek egymásnak. Azonnal, spontán módon alakult ki az a fajta klubhangulat, amit keresünk. Elmesélték egymásnak az élményeiket, problémákat és megoldásokat osztottak meg. Utólag mindenki megjegyezte, hogy ez mennyire jó volt, és legyen még ilyen, mert szeretnék tudni, hogy mit csinál a másik. Sajátos tudásmegosztás zajlott köztük – nem volt begubózás, és megnyugtató volt a felismerés, hogy mindannyian hasonló kérdésekkel foglalkoznak. A klub ötletét éppen az a gondolat vezérli, hogy tök jó lenne, ha nem kéne mindenkinek ugyanabba a pocsolyába beleugrania.
A MOME+ mostantól egyet jelent a Collabbal, vagy továbbra is értelmezhető önmagában?
Koós Pál: A MOME+ identitást nem adtuk fel, továbbra is létezik. A Collab egy szál, amit elkezdtünk vinni, és amiben benne van a bővülés lehetősége. Elképzelhető, hogy idővel más partnerek is csatlakoznak. Egyelőre a MOME+ és a Budapest Lab is önálló lábbal áll benne, és fokozatosan tanuljuk egymást. A fő kérdés, hogy ki tud-e alakulni egy stabil együttműködés a gazdasági világgal, ráadásul kifejezetten a kis- és középvállalkozásokra koncentrálva.
Azt a bizonyos MOME+ identitást hogyan tudnátok meghatározni?
Schmidt Andrea: Az egész MOME+ folyamat arról szól, hogy különböző dolgokat próbálunk ki, hogy aztán megoszthassuk a tapasztalatainkat. Évekkel ezelőtt a mentorprogramunk is így kezdődött, abból nőtt ki a Jam Session sorozat, amiben már arra reflektáltunk, hogy a szó legszorosabb értelmében vett piaci mentorálásra nem alkalmas egy hallgatói projekt. Azokat a témákat vettük sorra, amiket ismerni kell ahhoz, hogy valaki ma Magyarországon sikeresen tudjon designerként működni.
A mostani szakasz nem annyira a karrierépítésre, mint inkább a húsvér példákra és tanulságokra helyezi a hangsúlyt. Arra próbál fényt deríteni, hogy a valóságban milyen a kreatívok kis- és középvállalkozói élete. A Collab beszélgetés-sorozat mélyebb és interaktívabb akar lenni, mint az előzőek. Minden alkalommal egy tervezőt vagy egy csapatot hívunk el, hogy jobban megismerjük a vállalkozásuk működési mechanizmusát, és túl tudjunk lépni a felszínen. Nem titkolt célunk – amibe az első vendégünk jól bele is illett –, hogy nem csak rózsaszín képeket akarunk kiakasztani a falra. A valósághoz szeretnénk minél inkább közelíteni, hogy a pályakezdők lássák, milyen helyzeteket hozhat, ha belevágnak a vállalkozásépítésbe. Igazából „kudarcakadémiának” is hívhatnánk… A lényeg, hogy a színfalak mögé akarunk látni. A Use Unused esetében legutóbb ez sikerült is: nem felszíni csevej zajlott, hanem pontosan elmagyarázták a saját rendszerüket, az egyéni helyüket a folyamatban, és a közös vállalkozásuk kifutását. Számomra a legfontosabb üzenet az volt, hogy többek között azért zártak be, mert egy idő után már nem voltak az önazonos helyükön a saját vállalkozásukban. Mi a Collabbal pont abban szeretnénk segíteni, hogy aki nyit a design világa felé, vagy már benne van, az ezt az önazonos helyet könnyebben meg tudja találni.
Schneider Ákos interjúja
// /
“Csak le akartam ülni” – Paq Chair, így lesz az ötletből eladható termék
Időpont: 2018. február 20. 18:00 | Helyszín: Gödör Klub, Király u. 8-10. 1061 | EVENT
Meghívott vendégek: Csire Géza és Molnár L. Péter, a Maform alapítói
Beszélgetőpartnerek: Radácsi László a Budapest LAB igazgatója, Timár Gigi a tudásmenedzsment vezetője, valamint Koós Pál és Schmidt Andrea a MOME+ program vezetői
Az esemény ingyenes, de regisztrációhoz kötött. Regisztrálni ITT tudtok!
Korábbi interjúink a MOME+ projektvezetőivel:
“Példát teremteni és nyújtani”
