2017. 02. 11. | Interview

“Nem titkolt célom, hogy a diákokkal kicsit megmozgassuk az itthoni catering világot” – Interjú

Tavaly sokat hallhattunk róla, hogy beindult a mozgolódás a hazai fine dining szcéna és a fiatal tervezőgeneráció között. Az Abstract Nature projekt elismert séfeket hozott közös nevezőre a MOME Tárgyalkotó Tanszékének hallgatóival. Ennek kapcsán azt írtuk, hogy „valódi kísérletező terep született a tervezők számára: recept nélküli design”, és az eredmények valóban azt mutatták, hogy a kortárs gasztronómia, a tárgy-, illetve formatervezés metszéspontjai folyamatosan alakuló, kiaknázatlan területet jelentenek számukra.

A munka legújabb fázisának az eddigiekre építve, de funkcionálisabb megközelítéssel látott neki Kondor Edit kerámiatervező művész, egyetemi oktató, és Németh Zsófia, a projekt menedzsere. Az elmúlt fél évben a catering témakörét járták körbe öt diákkal és Bernáth József séffel.

A semmiből indult a közös munka, vagy már korábban is kapcsolatban álltatok egymással?

Bernáth József: Az Abstract Nature kapcsán ismerkedtünk meg. Anno megnéztem a kiállítást, és elmondtam Zsófinak a véleményemet: nagyszabású terveik voltak, de szerintem azért nem ütött akkorát a projekt, mint amekkorát üthetett volna, mert a tányérokat nem lehetett mosógépbe tenni vagy sorakoztatni, az evőeszközök csikorogtak a felületeken – tehát funkcionális kérdéseken múlott minden. Nagyon sok ajtót kinyitott az Abstract Nature, és nagyon izgalmas tárgyak születtek, de a mostani körben már az volt a cél, hogy valóban eladható készletek jöjjenek létre. Ha eladható, akkor használható is – és fordítva.

Kondor Edit: Az Abstract Nature kifejezetten nem arról szólt, hogy funkcionálisak legyenek a tárgyak, hanem hogy kifejezésre juthasson egy egyéni tervezői látásmód ezeken az eszközökön keresztül. A mostani projektben az volt a feladat, hogy sokszorosítható, gyártható legyen minden, amit létrehozunk. Funkcionális és kellőképpen innovatív legyen ahhoz, hogy a piacon teret tudjon magának nyerni.

József, te séfként hogyan tudtál hozzájárulni a tervezéshez?

Bernáth József: Elejétől a végéig konzulensként követtem a tervezési folyamatot, sőt, még az utóéletét is le fogom követni a tárgyaknak. Alapvetően én képviseltem a funkcionalizmust, a diákok pedig továbbra is a szabad formatervezést és az izgalmat hozták – azt, amitől nem lesz szokványos a végeredmény.

Kondor Edit: Fontos tudni, hogy Józsi több hazai és nemzetközi catering rendezvényen szerzett tapasztalatot, sőt vezette is ezeket. Emellett saját catering céggel rendelkezik. Olyan terület ez, ahol százszázalékosan otthon mozog, és nem lehetett megkérdőjelezni a hozzáértését.

Konzulensként felfedeztél hasonlóságokat a saját gasztronómiai praxisod és a tervezői gondolkodásmód között?

Bernáth József: Ami miatt igazán jó volt részt venni az ötletelésben, és a tárgyak tervezésében, hogy rengeteg olyan technikai műveletet, folyamatot ismertem meg, ami révén pontosan tudom, hogy meddig lehet álmodni. Séfként ugyan megmondhatom, hogy milyen típusú tányérra van szükségem a tálaláshoz, de ha, például, az égetés során ez nem megvalósítható, akkor a saját elképzeléseimen kell módosítanom.

Említetted, hogy te inkább a funkcionális nézőpontokat képviselted. Ez pontosan mit jelent?

Bernáth József: Így van – elsősorban felhasználóként igyekeztem kommentálni a felvetéseket. Nem azt mondtam nekik, hogy mit szeretnék tálalni az eszközön, hanem hogy egy állófogadás esetén vendégként hogyan nyúlok az adott tányérhoz, vagy hogyan fogom meg a falatot. Például, egy pálcás ételnél tudni kell a pálcát hova tenni. Konkrét számokban fejeztem ki bizonyos szempontokat: mekkorák a tálalóasztalok, mennyi étel kerül egy-egy tányérra, és így tovább. Mindezt azért, hogy ne később alakuljanak ki gátak, és ezeket a megkötéseket az elejétől fogva kombinálhassák azzal a formavilággal, amit ők kitaláltak.

Határozott elképzelésekkel és elvárásokkal léptél bele ebbe a helyzetbe?

Bernáth József: Nem. Teret engedtem neki, hogy a diákok mutathassanak valami újat. A catering területén itthon vannak ugyan nálam tapasztaltabbak, viszont ha a külföldi catering szcénát nézzük, ott annyival formabontóbb, izgalmasabb ötletekkel találkozhatunk, hogy ideje lenne mást is behozni Magyarországra a megszokotton kívül. Ha volt az elején egy nem titkolt célom, az az, hogy a diákokkal karöltve kicsit megmozgassuk az itthoni catering világot.

Mi az alapvető különbség a hazai és a külföldi catering között? Mi az, amit érdemes lenne átemelni?

Bernáth József: Az interaktív tálalásokat nagy lehetőségnek tartom. A kurzus során kitaláltunk egy szalonnasütögetős happeninget: egy mobil asztal három elszívó panellel, előkészített nyársak, és a vendégek maguknak süthetik meg az ételt. Tök jó lenne ezt részleteiben kidolgozni. A hazai közeget egyébként ehhez nagyon lassúnak látom, és mindenki egymást másolja.

Németh Zsófia: Azt gondolom, hogy a most született tárgyaknak éppen az az egyik erőssége, hogy nem az extravagancia értelmében merészek. Úgy hoznak valami újat, hogy közben belesimulnak az itthon is elfogadható kategóriába. Nem keltenek visszatetszést, ugyanakkor a saját műfajukon belül mindegyikben van valami plusz.

Külföldön tehát kevesebb a biztonsági játék?

Bernáth József: Külföldön már a gyártó cégek mernek újítani és változtatni. Olyan sorozatgyártású porcelánokat és installációkat készítenek, amelyek formában, színben, a használat módjában teljesen eltérnek a szokványostól – itthon ez a kockázatvállalás még nincs meg. A közönség számára pedig, ha nem használja, nem is látja, hogy ennek van létjogosultsága, akkor nem is hiányzik neki. Először meg kell teremtenünk a keresletet.

A gyártástechnológián kívül tanultál valamit a diákokkal való együttműködésből?

Bernáth József: Azt, hogy minden diákban, növendékben van valami, amire ha az ember ráerősít, akkor születhet valami izgalmas. Ennek a lehetősége mindenkiben ott van. A mai oktatásnak az egyik leggyengébb pontja, hogy azt keressük, mit nem tud a gyerek. Pedig azt kellene megtalálnunk, mi az, amit tud. És azon kéne dolgoznunk, hogy azt mindenki számára megmutathassa.

Kondor Edit: És ezt folyamatosan tovább is kell építenünk…

A továbbépítkezés ebben a konkrét projektben mit jelent; most, hogy megvolt a bemutató?

Bernáth József: Elvégezzük az utolsó simításokat a tárgyakon, utána pedig a catering szakmának szeretném tavasszal prezentálni az eredményeinket egy nagyobb lélegzetvételű bemutatón. Kíváncsi vagyok a reakcióikra…

Németh Zsófia: A következő lépés mindenképpen a termékfejlesztés lesz annak érdekében, hogy tényleg használható és gyártható tárgyakká váljanak a prototípusok. A catering téma egyébként azért is nagyon jó, mert újra és újra vissza lehet térni hozzá, és nemcsak a kerámiatervezők számára érdekes, de az üvegtervezők, fémművesek, textilesek ugyanúgy gazdag területet láthatnak benne. Ha lesz folytatása a programnak az egyetemen, akkor az történhet szakok közötti, nyitott kurzus formájában.

Kondor Edit: …és feltétlenül projektalapon szeretnénk folytatni. Méghozzá úgy, hogy legyen mellettünk egy külső szakmai konzulens is. Józsi jelenléte nagyon sokat jelentett ebben a félévben; inspiráló volt mindegyik fél számára, és olyan berkekbe nyerhettünk bepillantást, amiket az egyetemen belül nem fedezhetünk fel – a diákok valós helyzetekre tudtak tervezni, a tárgyaik pedig kiléphetnek a négy fal közül. Nem fikciókat hoztunk létre.