2018. 05. 02. | Interview

Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkámban is csinálhatok olyasmit, amit teljesen a magaménak érzek

Nincs annál hitelesebb kezdeményezés, amikor egy csoport fiatal megbeszéli egy másik csoport fiatallal, hogy hogyan látják a fiatalságukat. A Nőj már fel! egy igazán gondolatébresztő művészi kezdeményezésnek bizonyult olyan fiatalok számára, akik a felnövés, önállósodás és egzisztenciális biztonság témáival mindennap szembenéznek – vagy éppenséggel félve tekintenek a jövőbe, mert még nem állnak készen ezekre a komoly pszichés folyamatokra.

Az Eleven Blokk kiállítóterében tíz művész mutatta be a felnőtté válás folyamatával kapcsolatos gondolatait a formatervezés és építészet segítségével; Donka Panna, Hegyi Olivér, Kokavecz Boglárka, Kókai Zsófia Ilona, Mikus Eliza, Ofner Gergely, Pákozdi Rebeka, Pálhegyi Flóra, Tillinger Adrienn, és Török Aliz munkái voltak a MOME csoportos kiállításának főszereplői. A program kurátorával, Kókai Zsófiával készített interjúnkat olvashatjátok.

Mesélj egy kicsit magadról: mit és hol tanultál, mire terjed ki az érdeklődési köröd?

Tavaly végeztem a Képző kortárs művészetelméleti és kurátori ismeretek mesterszakon, ezt megelőzően olaszt és portugált tanultam Szegeden, akkor még a tolmácsolás vonzott. Aztán úgy alakult, hogy képzős lettem, és most főleg művészetekkel foglalkozom. Több mint egy éve a MŰTŐ tagja vagyok, illetve az mmmnmnm.com zenei blog körüli teendőkbe is belenyúlok. Most épp az Ukmukfukk zinefeszten debütált a blog első kiadványa egy grafikai és zenei kísérlet, az Alpár Explained. Ennek MOME-s kötődése is van egyébként, a grafikai koncepció Kili Zsanáé a média design szakról.

Hogyan kerültél kapcsolatba a MOME-val?

A designisso főszerkesztőjének köszönhetően. Tavaly a diplomaprojektünk, a Pica Pica, kapcsán ismertem meg Schneider Ákost, és valamikor júliusban rákérdeztem nála, hogy tud-e valahol munkalehetőséget; akkor kerestek épp kommunikációs menedzsert a Brand Irodába, így beadtam az önéletrajzomat.

A kiállítás a MOME Brand Irodájának szervezésében, a Budapest Artweek és az Eleven Blokk Alapítvány együttműködésében valósult meg. Milyen módon járultak hozzá a szereplők a szervezéshez és kivitelezéshez?

Almási Katalinnak, a Brand Iroda vezetőjének és Berkes Lindának, a Budapest Artweek főszervezőjének köszönhetően jött létre a lehetőség, hogy a MOME bemutatkozzon az Artweek keretében. Az Eleven Blokk Alpítvány Kende utcai kiállítóterét pedig a közelség és off-space jellege miatt javasoltam. A Brand Iroda, az egyetemi dolgozók és a kiállítók, és jelenlegi és volt hallgatók is segítették a kiállítás létrejöttét.

Miért a felnőtté válás témájára hegyeztétek ki?

Talán, mert én se akarok felnőni, vagy legalábbis nehezen hiszem el, hogy felnövök. A kiállítás koncepciónál azért választottam ezt a témát, mert elég szabadon és sokszínűen lehetett válogatni a diplomamunkák között, és mert az egyetem az egyik meghatározó tere a felnőtté válásnak.

Milyen volt a MOME-s tervezők kiállításán kurátorként jelen lenni? Mennyire volt könnyű velük dolgozni, milyen tapasztalatokat szereztél?

Nagyon jó volt velük dolgozni, egyenesen őket kerestem meg, és mindenki azonnal és lelkesen válaszolt a felkérésemre. Végig gördülékenyen ment a munka, szóval csupa pozitív tapasztalattal gazdagodtam. A megnyitó is szuperül sikerült, sok fiatal felnőtt jött el a kiállításra.

Említetted, hogy a MŰTŐ nevű művészcsoport kurátora is vagy egyben. Mesélnél egy kicsit erről a projektről?

Nem mondanám magam a csoport kurátorának; csak hát én kurátor vagyok, míg a többiek művészek, de egyenlő felekként szervezzük a programjainkat, és igyekszünk mindenről közösen dönteni. Egy-egy kiállításnak vagyok a kurátora, amit a MŰTŐ-ben szervezünk, de a művészek is kurálnak kiállításokat. A MŰTŐ-t 2016-ban Agg Liliék az Interferencia csoportos kiállítással indították el, már akkor azzal a fókusszal, hogy a kiállításokhoz szervesen kapcsolódjanak zenei események is, ezek általában koncertek a megnyitón vagy a finissage-on. Ott voltam a megnyitón, és imádtam, hogy végre van egy új szabad hely, ami tele van energiával. Akkor Lilit még csak pár hónapja ismertem, egy egyetemi projekt keretén belül találkoztunk, és valamikor január-február környékén beszélgettünk arról, hogy csatlakozhatnék, és segíthetnék a szervezésben, kommunikációban, koordinálásban. Azóta már Stockholmban is voltunk együtt a Supermarket Art Fairen, ahonnan még több energiával tértünk vissza, szóval mi minden erőnkkel azon vagyunk, hogy a Műtő maradjon olyan, mint amikor kezdtük – csak legyen profibb.

Nagyon sok kiálltást csináltok, és most, hogy a „Nőj már fel!” megvalósult, tulajdonképpen a két szerepköröd is összeért. Hogyan látod ezt a „kettős identitást”?

Szerencsésnek tartom magam, hogy a munkámban is csinálhatok olyasmit, amit teljesen a magaménak érzek, bár a Nőj már fel! egy „felkérésre készített” kiállítás, de az elejétől a végéig (majdnem) minden úgy történt, ahogy kitaláltam.

Milyen volt a kiállítás fogadtatása? Te hogyan értékeled a végeredményt?

Érdeklődő és vidám közönsége volt a kiállításnak az elmúlt 10 napban, ami egy jó visszajelzés számomra. Illetve az is jó érzés, hogy több médium is figyelmet szentelt a témának. Több látogató kiemelte, hogy kevés olyan kiállítás van, ahol a MOME-t nem egy-egy szak kiállításában lehet megismerni. Nekem ez szempont volt a válogatásnál, hiszen a MOME egy nagyon színes közeg, és sok hasonló kiállítást szeretnék, hogy ezt még inkább bemutassuk.