Adatból faragott portrék – Így készülnek a 3D-nyomtatott fejek
A Tárgyalkotó Tanszéken a Digitális Technológiák című kurzust Dezső-Dinnyés Renáta tartotta a Műhelyház Digitális Laborjában. Mit takar a kurzus címe, mi volt a célja és milyen alkotások születtek? – többek között ezeket kérdeztük Renátától.
Dezső-Dinnyés Renáta kutató oktatóként irányította a kurzust, aki doktoranduszként a digital craft tevékenység tudományos hátterét vizsgálja, oktatóként pedig elsősorban digitális ábrázolással foglalkozik. Korábban formatervezőként végzett, majd munkája során 3D modellezőként dolgozott, később a 3D nyomtatás varázsolta el. Elmondása szerint a kurzusban leginkább a folyamat érdekelte, vagyis hogy a résztvevők kutatva/kísérletezve tanuljanak a 3D nyomtatásról- és szkennelésről, valamint a digitális tárgyalkotásról.
„Alapvetően a cél az, hogy olyan eszközrendszerrel tudjanak megismerkedni a hallgatók, amit később fel tudnak használni újabb feladataik során. Hét hallgató vett rajta részt, akik különböző tudással érkeztek, ezt is össze kellett hangolni. Kihívás volt a kurzus során, ugyanakkor ez jól építette a csapatot. Nagyon erős pozitívuma lett ez a hétnek.„
A hét elejét elméleti alapokkal kezdték: áttekintették a digitális technológiák kutatási irányait, majd a 3D nyomtatással és a 3D szkenneléssel ismerkedtek meg. Ez főként azért volt szükséges, hogy az aktuális tendenciákat átlássa a hallgatóság. És mégis mit alkottak a diákok a kurzus alatt? Egymást szkennelték be. Kívülről egyszerűnek tűnhet, de valójában egyáltalán nem az, hiszen nem elég a szkennelt alanyt figyelni, monitoron is szükséges követni a digitalizálást. Személyes portréjukon dolgoztak a résztvevők, aminek, mint kiderült, megvoltak a sajátos izgalmai… „Egymást beszkennelték a hallgatók, de utána mindenki a saját 3D modelljén dolgozott tovább mesh modellezéssel, tehát önarcképüket módosították és nyomtatták ki. Ebben az volt az érdekes, hogy saját magad digitális képével kellett dolgozni. A fotókon is látszik, hogy a végeredmény egy nagyon részletes háromdimenziós lenyomata a valóságnak.„
A valóság „átdigitalizálása” teljesen új érzékelési dimenziókat nyit meg, komplexebbé teszi a befogadást: „Korunkban a 3D nyomtatás, valamint a Rapid Craft és a prototípus készítés lehetősége segíti azt, hogy az adathalmazt, amit az ember a valóságból digitalizál, módosíthatóvá, majd újra életre kelthetővé tegye.„
Renáta szerint lényeges volt megmutatni, hogy a hét során alkalmazott digitális technológia nem egy távoli, misztikus ismeretanyag, hanem a hallgatók számára is elérhető realitás. Annak ellenére, hogy úgy érzi, a technológia még kezdeti állapotban van – megmutatja a lehetőségeket is: „Jó lenne, ha ez a történet folytatódna, remélem a data physicalization kibővül. Ehhez most talán egy kis cseppet cseppentettünk a tengerbe.”
// /
Szerző: Lengyel Zsanett
