Friss animációs filmek a MOME műhelyéből – I. rész
Kétrészes cikkben mutatjuk be nektek a legújabb animációs generáció filmjeit. A MOME-n idén végzett hallgatók mestermunkáiból válogattunk stilleket, és rövid leírással támogatjuk meg őket. A képek önmagukban is erősek, de érdemes a koncepciókat is megismerni: az első részben szerepel egy etűd az alvásról, egy panel-búcsúfilm, egy családi ház mint pszichológiai metafora, egy IT-szektorban dolgozó nő, és egy rövidfilm, amiben életre kel a természet. Nektek melyik a kedvencetek?
Ászity Boglárka: Alvások
„Ahogy az öltözködésünk, az alvási szokásaink is sokat elárulnak személyiségünkről” – olvashatjuk Ászity Boglárka műleírásában. Az Alvások című film pedig valóban egy általános jelenségen, az alváson és alvási szokásainkon, keresztül bont ki különböző karakterjegyeket. Mindezt finoman és visszafogottan teszi: a narráció csak annyival egészíti ki a képsorokat, amennyivel feltétlenül szükséges. Az Alvások a szerző személyes családi emlékeimen alapszik, és mozaikos történetekben, etűdszerű megközelítéssel mesél az egyes családtagokról. Ahogyan Boglárka fogalmaz: a feldolgozott emlékek bár egyediek, mégis megelevenítenek valami univerzálisat az alvási szokásainkkal kapcsolatban.
Darabos Éva: Pá kis panelom!
Darabos Éva filmje a lakótelepen eltöltött gyermek- és felnőttévekből inspirálódott. A negatív közvélekedéssel ellentétben azt mutatja meg, hogy a sűrű betontömbök és a panelházak monotonitása között hogyan tapasztalhatjuk meg az otthonosság és a nyugalom érzetét, és miként tölti meg ezt a geometrikus skatulya-világot a fantázia. A Pá kis panelom! főszereplőjének el kell hagynia otthonát, emlékeiben elmerülve pedig „egy fiktív körkép” rajzolódik ki a számára hamarosan múlttá váló telepi életről.
Natália Azevedo Andrade : Thornes and Fishbones
A Thornes and Fishbones egy kevert technikájú animációs film, aminek valódi főszereplője egy sajátos és lakhatatlan családi ház. Három gyermek és anyjuk napjait követhetjük nyomon, láthatjuk, ahogyan megbirkóznak a szokatlan térben való élettel. Az épület „hol menedékük, hol börtönük”; egyszerre tükrözi vissza a bennük zajló mentális és lelki folyamatokat, miközben fenyegeti is őket. Ezt a kettősséget, pszichológiai hasadást ábrázolja Natália Azevedo Andrade metaforikus rövidfilmje.
Debreczeni Zoltán Tibor: SOLA
Álmatlanság és szorongás… a SOLA főszereplője egy IT szektorban dolgozó, pályája elején járó nő, akinek szembe kell néznie a munkhelyi elidegenedés és stressz következményeivel. Szó szerint púp lesz rajta az egész; nézőként pedig a valóság és az álom keveredő képei között merülhetünk el a nagyvállalati munkavállaló tudatalattijában.
Győrfi Ágnes: Szélfogó
Győrfi Ágnes animációs filmjében haiku-szerű képek egymásutánjában kelnek életre egy kisgyermek vidéki élményei. A nagyszülőknél eltöltött hetek, a természettel való első találkozás, a rácsodálkozás és a misztikum egyszerre határozzák meg a Szélfogó világát. Olyan poetikus film ez, ami a gyermekkor elveszettnek hitt közvetlenségéből hoz vissza valamit a néző számára. (Korábbi elemzésünket a Szélfogóról ITT olvashatjátok!)
// /
