A kapcsolódás rétegei – Idil Emiroglu portfóliója
Felnőtté válásunk meghatározó pontját sokszor a költözés jelenti. Egy új lakás, egy új város vagy egy teljesen új ország: valahol egyszer csak magunkra maradunk és elkezdjük felfedezni, kik is szeretnénk lenni. Idil Emiroglu egyetemi tanulmányai miatt költözött 2018-ban Budapestre, alkotásai pedig mintha hidat képeznének a Törökországban hagyott kapcsolatai és az itteni, önálló élete között.
Idil korábban tervezőgrafikát tanult, így kezdetben a rajz és a festészet eszközével hozta létre kollázsait: „mindenkinek megvan a saját önkifejezési módja. Számomra a kollázs az, amivel vizuálisan el tudok mesélni egy történetet.” A fiatal művész a különböző anyagokkal való folyamatos kísérletezése során talált rá a fényképezésre. „Először talált képekkel dolgoztam, magazinokból, újságokból kivágott fotókkal, szórólapokkal és archív képekkel.” Ezek után szinte magától értetődően következett saját fotóinak felhasználása is. A különféle médiumokat vegyítő eszköztárával Idil érzékenyen nyúl a kollektív és egyéni emlékezet, illetve az örökölt traumák témájához.
Recollected Layers: Erzsébetváros
Hogyan tudunk rákapcsolódni egy számunkra ismeretlen kultúrára? „Nagy kihívást jelent kapcsolódási pontokat találni a kultúrával, amiben élsz. Ugyanakkor a nyelv, a történelmi múlt és a helyi közösségek megismerésével megfigyelővé válsz, ami egy teljesen új perspektívát, közösségben betöltött pozíciót jelent” – mondta Idil a 2021-es Budapest Fotó Fesztivál alatt a VII. kerületi önkormányzat és a MOME együttműködésében létrejött Fiatal_Felnőtt_Történetek projekttel kapcsolatban, amin még az egyetem fotográfia mesterszakos hallgatójaként dolgozott. A Recollected Layers: Erzsébetváros sorozat azokra az interjúkra épül, amelyekben Idil a kerületben élő, magyar és külföldről érkezett fiatal felnőtteket kérdezte a városrészhez kötődő emlékeikről. Ezekbe az alanyok által megosztott történetekbe – és egyben Idil kapcsolatteremtési gesztusába – engednek betekintést a fotókból összeállított rétegelt, térbeli kollázsok.
Anamnesis: Respective
A túlélő nők – nők, akik vezetnek, problémákat oldanak meg, egyedül nevelik fel a gyerekeiket. „Ezekkel a nőkkel együtt nőttem fel, az édesapámtól külön. Épp ezért sokszor kérdőjeleztem meg a nő családban betöltött szerepét.” Hogyan definiáljuk önmagunkat nőkként az elődeinktől örökbe kapott attitűdökkel és traumákkal együtt? Az Anamnesis: Respective poszter-kollázs sorozatban Idil édesanyjával és nagyanyjával való bonyolult kapcsolatában merül el mélyen. „A projekt célja a konfrontáció volt. Szembenézés önmagammal és a múltammal azért, hogy jobb jövőm legyen. Sajnos ez nem volt egyszerű.” A lassú, nehéz folyamat alatt pedig nem akarunk – vagy épp nem is tudunk – mindent szavakba önteni. „Úgyhogy szükségem volt egy hagyományos latintól eltérő ábécére. A Braille-írás háromdimenziós, azonban úgy döntöttem, hogy a képekre nyomtatva, kétdimenziósként ábrázolom, ilyen módon olvashatatlanná téve a mondataimat.” A családtagok összefonódó identitástöredékei és a megfejthetetlen vallomások között pedig elkezd kirajzolódni a megértés, a feldolgozás és a továbblépés vágya.
Residue // Maradvány
A gyász különös állapotában teljesen megváltozhat a valóságérzékelésünk. Veszteségünk hirtelen lök ki minket az időből: bennünk egyszerre megtorpan a világ, körülöttünk viszont a megszokott rendben zajlik minden. A saját gyászmunkáját dokumentáló diplomasorozatában Idil az elvesztett személyhez fűződő tárgyakat, helyszíneket és a hozzá kapcsolódó személyeket úgy vizsgálja, mint a létezéséből hátrahagyott maradványokat. „Úgy gondoltam, hogy a tárgyakat és helyszíneket legjobban a szkenneléssel tudom feldolgozni, mivel alapvetően is ezzel a technikával digitalizáljuk, őrizzük meg a különböző dokumentumainkat.” Mintha egy lekapart matrica maradéka lenne, úgy esik szét apró darabokra a 3D szkenneléssel rögzített temető, írógép vagy Kis Diófa utcasarok képe. A sorozat fotóit a diplomakiállításon Idil labirintusként elrendezett függönyökre nyomtatva, projektálva installálta, ezáltal fizikailag is bejárhatóvá téve az emlékezés bizonytalan, kanyargós útját.
izole
Idil alkotói pályájának egyik állomása az izole kollektíva, amellyel összművészeti programokat szerveznek. „Még akkor is folyamatosan stresszelünk, amikor épp kiállításokra, koncertekre vagy workshopokra megyünk. Odaérünk-e időben, hol és mit csináljunk utána és így tovább. Sehogy sem tudjuk elszigetelni magunkat a mindennapok rohanásától. Az izole neve és koncepciója erre a problémára reflektál.” A több napon át tartó rendezvények alatt különféle programokon, koncerteken, kiállításokon, workshopokon, panelbeszélgetéseken vehetnek részt a látogatók, mindezt pedig egy adott helyszínen van lehetőségük megtapasztalni. Az izole első programsorozatára tavasszal került sor a Manyiban megrendezett Art in Book Form című vásár és kiállítás keretében. A tárlatnak Idil volt a kurátora, aki nem tesz jelentős különbséget a saját maga által létrehozott alkotások és egy kiállítási koncepció összeállítása között. „Szerintem egy művész nemcsak alkotások létrehozásával mutathatja meg a művészetét, hanem például egy kiállítás megrendezésével is. Ez az egész a gondolatok megosztásáról és a közönség megszólításáról szól. Úgy gondolom, nem csak akkor vagy művész, ha műalkotásokat hozol létre.”
Az alkotáson keresztül Idil, miközben kapcsolódási pontokat teremt a magyar kultúrával és közösségekkel, folyamatosan haza is tekint, hogy megérthesse, ki ő és mivé válhat. Ezekhez a felismeréskehez pedig olykor szükség van a távolságra. Ahogy ő fogalmaz: „amikor egy adott témán keresztül saját magunkat vizsgáljuk, a vizsgált helyzet közepén állva nem látjuk a teljes képet. Úgy tapasztaltam, hogy elmenni és külső szemlélődővé válni valahol teljesen új perspektívát ad. Nemcsak, hogy új fényben látszanak ezáltal a problémák, az érzések, az emlékek és a traumák, hanem segít a fejlődésben, a változásban is.”
// /
Idil Emiroglu a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia MA szakán szerzett diplomát. A „Recollected Layers: Erzsébetváros” és a „Residue // Maradvány” c. sorozatok Kudász Gábor Arion vezetése alatt készültek.
Idil honlapja: www.idilemiroglu.com
Az izole kollektívát Facebookon és Instagramon követhetitek.
