Az érzékelés kiterjesztése – Protézisek játékterápiához
A mentális egészség fontossága napjainkban egyre jobban érvényesül mind a köztudatban, mind a tervezési szempontok között. Az elmúlt évek példátlan elszigeteltsége és a megváltozott társadalmi normák arra késztettek mindannyiunkat, hogy újraértékeljük emberi viszonyainkat, mennyire számítunk egymásra a szellemi jólétünk érdekében. Mindezekkel szinkronban a neurodivergens (átlagostól eltérő agyi működésű) emberek beilleszkedését segítő módszerek és eszközök is szélesebb közönség képzeletét ragadták meg – például Vaspöri Cintiáét. A Beyond játékterápiás protézisek otthon könnyedén összeállítható eszközök arra, hogy a neurotipikus és neurodivergens gyerekek közti megértés megszülethessen.
A Canvas nevű pulóverek, amelyek segítenek kontaktusba kerülni a másikkal, nagyszerű módjai annak, hogy tanítsunk gyerekeknek az együttműködésről. Az egészséges gyermekkori fejlődés egyik kulcsfontosságú mutatója az együttműködés és az önérvényesítés képessége akár csoportos környezetben. Az egymásra firkálás és rajzolás lehetősége sok szülő bosszúságát konvertálhatja át a játék határtalan szellemévé, nem mellékesen pedig megkönnyítheti – az egyébként nehezebben „nyíló” gyerekek számára – a szociális interakciókat.
A Tentacle nevű protézisek megváltoztatják a felhasználó viszonyulását a külvilághoz. A megnyújtott karok „szépsége” abban a meglátásban rejlik, miszerint a mozgás a megismerés egyik módja. A karok meghosszabbításával arra ösztönzi a felhasználót, hogy fedezze fel az őt körülvevő teret, így a világ megnyílhat előtte a testi aktivitás révén. Csakúgy, mint a tánc, a tér megismerésének egyik módja: ha nem csak egy fix helyzetből, passzívan figyeljük, hanem körbejárjuk. Amikor ugyanis körbejárunk egy teret, az megnyílik előttünk. Olyan dolgokat észlelhetünk, amelyeket nem vettünk volna észre mozgás nélkül. A Tentacle nyúlványai szintén vidám, rajzfilmszerű benyomást keltenek, ami egy újabb réteggel gazdagítja az egyébként is játékos összhatást.
A Handy kézbe való protézis talán a leginkább vehető hagyományos értelemben terápiás eszköznek. A formai kialakítás arra kézteti a felhasználót, hogy érintéssel tapasztalja meg a tárgyat. A széles rádiuszok, az elnyújtott ellipszis alakú lyuk és a tompa pasztellszín együttesen terápiás tárgy benyomását keltik. Az érintés igénye – ezen keresztül pedig a kéz melegének érzése – nemcsak személyiségformáló fontossága, hanem szomorú aktualitása miatt is szemléletes példa. A világ számos COVID-osztályán meleg vízzel töltött gumikesztyűt adtak az elszigetelt betegeknek, hogy az emberi közelség és érintés érzetét keltsék bennük. A Handy már csak amiatt is érdekes, hogy miképpen lehet a tapintható érzést geometriai formákra redukálni.
Gyárakban és üzemekben napjainkban már számos exoskeletont használnak. Az exoskeletonok olyan vázak, amelyek kívülről tartják a testet, és segítenek az állómunkát végző dolgozóknak szék hiányában leülni. A Steadytail képes bemutatni ezt a funkciót egy új kontextusban, és lehetővé teszi neurodivergens személyek számára, hogy leülhessenek olyan nyilvános helyzetekben, ahol frusztráltnak vagy túlterheltnek érzik magukat. Egy innováció, ami eredeti szándéka szerint a termelékenységet növelte, mégis hasznosítható a mentális- és figyelemzavarokkal küzdő gyermekek számára. Sőt a tatuszerű farokkialakítás vidám, rajzfilmszerű megjelenést kölcsönözhet felhasználójának, így hatványozottan vonzó lehet a gyerekeknek.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tervezőgrafika MA szakán készült, konzuelnesek Sosity Beáta, Lakner Antal és Filkey Áron voltak
A fotókat Gajda Barnabás készítette
