Közvetlen kapcsolat az anyaggal – Magyar Sára Maja kísérleti világítótestjei
A tömeggyártás és a gyorsfogyasztás sok esetben leválasztja a tárgyakat azok anyagi eredetétől és létrejöttük folyamatától. Ezzel szemben a kortárs tervezői szemléletben egyre nagyobb jelentőséget kap, hogy a tárgyak milyen anyagból készülnek, milyen technológiával jönnek létre, és mennyire képesek hosszú távon működni anélkül, hogy szükségtelen környezeti terhelést okoznának. Magyar Sára Maja a tervezői kontroll újraértelmezésével olyan világítótestek létrehozására törekedett, amelyek reflektálnak saját anyagszerűségükre és készítésük folyamatára.
Asztali struktúra. Felhasznált növényi festőlé: közönséges dió (Juglans regia L.) és zsálya (Salvia officinalis L.)
A Puha & Kemény projektban a fenntartható anyaghasználat, a hagyományos technológiák és a kísérleti struktúraalkotás találkoznak. Olyan természetes és részben újrahasznosított alapanyagokkal dolgoztam, amelyek képesek alternatívát nyújtani a szintetikus vagy nagy energiaigényű anyagokkal szemben. A textilipar egyik legrégebben használt természetes anyaga, a gyapjú különösen érdekes választásnak bizonyult. Egyszerre rendelkezik textil- és szoborszerű tulajdonságokkal: megfelelő kezeléssel képes megtartani formáját, ugyanakkor megőrzi organikus karakterét és rostos felületi minőségét. Emellett természetes fénydiffúziós tulajdonságokkal rendelkezik, így a rajta átszűrődő fény lágy, meleg atmoszférát hoz létre. Kifejezetten gyapjúhulladékkal dolgoztam, amelynek jelentős része kiváló tulajdonságai ellenére, ma is kihasználatlan.
A gyapjú strukturálásával kapcsolatban az egyik legnagyobb kihívása az volt, hogy miként lehet stabilabbá tenni anélkül, hogy elveszítené természetes textúráját és rugalmasságát. Végül a természetes, biológiailag lebomló rizskeményítő bizonyult a legmegfelelőbb választásnak, amely úgy képes stabilizálni a gyapjú szerkezetét, hogy nem teszi rideggé az anyagot. A megfelelő arány megtalálásához hosszú kísérletezés vezetett: a túl kevés keményítő nem biztosított elegendő tartást, míg a túl magas koncentráció törékennyé tette az anyagot. A végleges keverék lehetővé tette, hogy a gyapjú úgy tartsa meg a formáját, hogy közben enyhe rugalmasságát és puha tapintását sem veszíti el.
Fali struktúra. Felhasznált növényi festőlé: lilakáposzta (Brassica oleracea var. capitata f. rubra)
Az anyag természetes színezéséről a koncepció szerves részeként gondolkodtam. A növényi alapú textilfestés technológiájában különösen izgatott a szín időbelisége és változékonysága: míg a kortárs tárgykultúrában a színt gyakran stabil, kontrollált és végleges felületként értelmezzük, addig a természetes pigmentek megkérdőjelezik ezt az állandóságot. Idővel változnak, reagálnak a fényre, a nedvességre, a használatra és a környezeti hatásokra. Számomra ez nem hibát, hanem olyan esztétikai és konceptuális lehetőséget jelent, amely képes újraértelmezni az adott tárgy és az idő kapcsolatát.
A forma nem szabályos geometriai testként alakult ki, hanem olyan organikus struktúraként, amely a modulok ismétlődéséből és variációiból épül fel. Arra törekedtem, hogy a szerkezet ne váljon túlzottan dekoratívvá vagy túldíszítetté, és inkább a természetes anyagok és a forma könnyedsége domináljon. A létrejött asztali, fali és mennyezeti világítótestek végső formájának alapja a könnyed, rétegzett struktúra, amely minden nézőpontból eltérő képet mutat.
A tárgyaknak azonban nem csak könnyednek, hanem stabilnak is kellett lenniük. A gyapjú modulok finom kapcsolódásai mellett szükségessé vált egy visszafogott, de erős, az egyensúlyt biztosító tartószerkezet is, amelyhez fát választottam. Az anyag egyszerre időtálló, könnyen megmunkálható, megfelelő forrásból beszerezve pedig megújuló alapanyagnak tekinthető, amely hosszú élettartamával és természetes megjelenésével jól illeszkedik a tervezői szemléletemhez.
Mennyezeti struktúra. Felhasznált növényi festőlé: közönséges vadgesztenye (Aesculus hippocastanum)
A fa elemek finoman kiegészítik a gyapjúból kialakított felületeket, így a világítótestek könnyed formája megfelelő tartást kap, miközben lebegő, organikus karaktere is megmarad. A gyapjú puha, rostos textúrája és a fa stabilabb, kemény jellege különlegesen kontrasztos vizuális és taktilis élményt hoz létre. A két anyag kapcsolata egyensúlyt teremt a tárgyakban.
Visszatekintve, a tervezői folyamatom egyetlen része sem gyorsítható fel vagy kontrollálható teljes mértékben. A gyapjú reakcióinak megfigyelése, a természetes festés, a száradási idő mind mélyebb megismerését és a tárggyal való közvetlenebb kapcsolat kialakítását igényli. A kísérlet minden egyes fázisa rajta hagyta a nyomát a végső tárgyakon, a létrejött deformációk mind alakították a karakterüket. Ez a szemlélet szemben áll azzal a tervezői gyakorlattal, amely a folyamat teljes kontrolljára törekszik, helyette elfogadja és ünnepli az anyagok bizonyos fokú kiszámíthatatlanságát.
// /
A projekt a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Tárgyalkotás MA képzésén készült, a témavezető Kondor Edit DLA, a konzulens Lubloy Zoltán DLA volt.
