Utánamenni a vágyott céloknak – Interjú Musinszky Bence animációs művésszel
Musinszky Bence fáradhatatlan alkotókedvével évekig erősítette a MOME és egyben a fiatal animációs generáció keménymagját, munkáit a Zabella zinek, vagy épp vásárok asztalain láthattuk, kiadványainak magas profizmusa, lágy érzelemgazdagsága szinte védjegyévé vált. Korábban már készült cikk Bence munkáiról, most azonban arra tettem kísérletet, hogy bemutassam Bence útját az egyetemi alapképzésen túl. Ugyan még csak tavaly diplomázott, már fél éve a hollandiai PrintRoom nyomdászaként egyengeti művészi pályáját. Ennek kihívásairól, a külföldi, rotterdami élet lehetőségeiről beszélgettünk.
Hogyan vágtál bele ebbe az új történetbe, a külföldi gyakornoki állás keresésbe?
Sok helyre beadtam a jelentkezésemet, minden olyan stúdióhoz, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ahol nem írták ki külön, hogy gyakornokokat keresnek, ott is próbálkoztam. A ghosting persze természetes, ha viszont elutasítanak az jobb, mert tudsz még érdeklődni, hogy mit javasolnak, merre indulj tovább. Gyakornokot általában három hónapra keresnek, ám ha többet tudsz vállalni, esetleg hosszabb időre tervezel, sokkal jobban járhatsz, hiszen így nemcsak dolgozol, hanem egy közösséghez is csatlakozol.
Milyen szempontok szerint állítottad össze a portfóliódat?
Mikor jelentkeztem Erasmus+ helyekre, nagyrészt illusztratív munkákat válogattam össze. Elsősorban az alternatív grafikai világgal rendelkező studiók foglalkoztattak. A PrintRoom is egy ilyen kiadó, fő profilja a riso nyomtatás. Igyekeztem ehhez igazodni, sok vásárra készült munkát mutattam nekik. Összességében elégedettek voltak, mert látták, illusztrátorként már van identitásom, erősek a munkáim, és nyitott vagyok újabb technikákra. A vásárokra készült képregényes múltammal könnyen egymásra találtunk. Amellett hogy érdekelt mindig is a nyomtatás, az állásinterjún kiemelt szerepet kapott az üzleti oldal. Egy kiadónál ugyanannyira fontos a művészi ambíció, mint az üzleti világra való nyitottság.
Hogyan telik egy munkanapod?
Nálunk minden megrendelés fókuszú. Hetente több meeting van, azon kívül minden nap nyomtatást készítek elő, kizárólag risográf technikával. A kiadó nyomtatásért felelős vezetőjének vagyok a gyakornoka, így összesen három napot vagyok bent. Két napban dolgozom nyolc órát, majd hétvégén a printroom saját boltjában árulok kiadványokat. A nyomdai résznél egyrészt kommunikálok a kliensekkel, véglegesítek – az előkészítés ilyenkor fontosabb mint a tervezés.
Egyszerre vagy alkalmazott, gyakornok és önálló alkotó. Csapatmunka szempontjából milyen különbségeket tapasztaltál itthoni, illetve rotterdami éles helyzeteknél? Hogyan bánnak veled, és mi az elvárás?
A főnököm és a munkatársaim elképesztően nyitottak. Nincsenek irracionális elvárások és terhek, egyetlen dolgot kérnek; légy őszinte, és akarj új dolgokat tanulni. Számtalanszor adódnak éles helyzetek, szűkös határidők. Ám az eddigi tapasztalataimmal ellentétben ilyenkor mindenki ráfekszik arra, amiben a legjobb, és vállalja a felelősséget. A támogatás, amit egymásnak adunk kölcsönös, organikus. Amikor csak lehet, bemutatnak újabb embereknek, nem várják el hogy hűséget fogadjak. Egyenrangú félként kezelnek, nem kell belefulladnom a munkába azért, mert náluk dolgozhatok. Elképesztően szerencsésnek érzem magam. Mindent elkövetnek, hogy az itt töltöm időm tartalmas és harmonikus legyen.
Szabadúszó illusztrátorként is tevékenykedsz fél évvel a kiköltözésed után. Mik a feltételei Hollandiában egy vállalkozás elindításának?
Mikor elindítod a vállalkozásodat egy minimális összegnyi eurót kell befizetned. Négy havonta kell adóznod, de minden vállakozó ugyanannyit fizet, tehát nem függ a keresetedtől mennyit adózol. Számos kedvezmény jár ezzel, például az áfát is visszaigényelheted eszközök vásárlásánál, amennyiben kapcsolódik a tevékenységedhez. Ha éppen nem dolgozol egy ideig, nem kell szüneteltetned, egyszerűen addig nem fizeted az adót, amíg nem leszel újra aktív. Bárki indíthat vállalkozást, aki legális keretek között él az országban, nem kell hozzá holland állampolgárnak lenned. Mindössze annyit kell megadnod, meddig tervezel tartózkodni az országban, ezt viszont bármikor meghosszabbíthatod.
Hogyan látod az ottani művészeti közeget, mennyire tudsz kapcsolódni rotterdam alkotói közösségéhez?
A művészetnek más a léptéke, az identitása Hollandiában. Magyarország és Hollandia között található az, ami tökéletes lenne számomra. A Kelet- Európából érkezők sokszor álomvilágnak látják a holland művészeti centrumokat az óriási különbségek miatt. Nyugaton fontosabb a koncepció vagy a formatervezés, mint maga a történetmesélés. Keletről mindenki hozza magával a saját történeteit, amit aztán belepakol az ottani közegbe, de pont ettől is lesz izgalmasabb a város művészete. Teret kapunk, ezáltal megjelennek friss perspektívák, amikre ezelőtt nem gondoltak mások. Rengeteg a művészközösség, az utcán bárhol sétálsz, körbevesznek a különféle plakátok és események. Mainstream a művészet, hiszen a város identitását is tükrözi, a tervezőgrafika, a design pedig szerves része Rotterdamnak.
Ahogyan a lakhatási válság is… Mindenki tisztában van azzal, mennyire nehéz akár csak ideiglenes szállást keresni. Neked hogyan sikerült lakást találni?
Sajnos óriási áremelkedések vannak. Nehéz találni szobát, ráadásul egyre drágább minden. Szerencsére diákként még mindig könnyebb találni helyeket, sok diákszálló várja a hallgatókat, viszonylag kedvező áron. Ha albérletet keresel és mellette a helyi egyetemek egyikén tanulsz, legtöbbször csak egyhavi kauciót kérnek. Srácként azonban elképesztően nehéz volt szobát találnom. Rengeteg a scam, sok embert átvágnak, ráadásul az albérletkereső holland portálok fizetősek. Szerintem felesleges ezeket a felületeket használni, sokszor nem is válaszolnak neked. Inkább ismerősökön keresztül, vagy Facebook-csoportokban lehet találni helyeket. A legtöbb itt is ,,only dutch” vagy ,,only girls” felhívással indít, de ha fél évvel előtte kezded a keresést, van esélyed. Nekem óriási szerencsém volt, egy ismerősöm elszállásolt, majd nemsokára találtamszobát.
Mik volt számodra a félév legfontosabb projektjei?
Sok-sok példát tudnék erre mondani, de az egyik a Grafixx eseményére készült, amely egy óriási zine és képregénybörze Antwerpenben. Talán Európa egyik legrangosabb független képregényes és kis kiadványokkal foglalkozó vására, így az összes ismertebb nyugati kiadó illetve nyomda megtalálható ott. Ennek szervezése kapcsán kellett egy kiállítást kinyomtatnunk Masha Krasnova-Shabaeva, orosz származású illusztrátor munkáiból.
És nyomtatás szempontjából?
A Bebe books és Cheng-Hsu – tajvani születésű, berlinben élő – animátor erotikus naptára, ami szintén riso nyomtatással készült. Kivitelezésben kifejezetten nehéznek bizonyult Cheng viziója, hisz eredetileg tíz színnel szerette volna nyomtatni a naptárát, ami risográf technikánál hetekbe telt volna. Idő szűkében végül hat színes lett, ám így is kihívás volt minden nyomtatás, az illusztrációk részletgazdagsága miatt. Ráadásul volt, hogy Cheng árnyalatait öt pigmentből kellett összekeverni, így tudott egy-egy nyomat pontosan alkalmazkodni a digitális rajzok színhűségéhez.
Mik a terveid erre az évre? Mi a következő lépés?
Tíz hónapra szól a szerződésem az Erasmus+ kapcsán, tehát idén júniusig maradtam volna. Szerencsére ezután is fogok tudni dolgozni a PrintRoomban. Az animációs képzés alatt nagyon megszerettem a zine kultúrát, ebben találtam meg magam, emellett nagyon érdekel a történetmesélés bármely formában. Elkezdtem kidolgozni egy kisebb kiadványt, ami a gyakornokság végére fog elkészülni. A PrintRoomban nyitottak voltak rá, és szeretnék, ha náluk jelenne meg.
Kikkel dolgoznál együtt legszívesebben?
A barátaimmal. Ami itthon van az egy különleges dolog, nagyrészt otthoni emberekkel szeretnék együttműködni. Ami a MOME-n, a budapesti szcénában létrejött, abszolút egyedi. Azt érzem, hozzám ez kapcsolódik leginkább. A barátaimmal lenne a legjobb továbbra is alkotni, együtt dolgozni projekteken, legyek bárhol a világban.
Mi volt a legfurcsább élményed az elmúlt fél évben?
Egyszer majdnem belesétáltam egy maffia harcba az utcán. Éppen egy félórával kerültem csak el, hogy valakit lábon lőttek a barátom háza előtt. Másnap a hírekből értesültem róla, senki nem szenvedett el súlyosabb sérüléseket, pár autót leszámítva. Rotterdam őrült egy hely, mindenki nagyon kedves, biztonságos, de néha ilyenek történnek. A legparább városrészeknél sem ért különösebb atrocitás, de ez azért megdöbbentett.
Mi volt a legfontosabb dolog amit tanultál?
Nincs olyan, hogy nem. Ki kell próbálni dolgokat. Beszélgetni másokkal, utánamenni a vágyott céljainknak, és nyitottnak lenni mindig kifizetődő. Szívesen hibázom, mert így egy lépéssel közelebb kerülök magamhoz.
// /
A PrintRoomot ITT tudjátok követni, Musinszky Bence Instagram-oldalát pedig INNEN éritek el
Az interjú készítése közben került nyilvánosságra, hogy az Európai Bizottság az összes magyar alapítványi egyetemtől megvonta az Erasmus+ lehetőségét és a Horizont Európa kutatási és innovációs keretprogram támogatását. Habár a jelen helyzetben tárgyalások folynak, valamint a jövő év végéig még biztosított az Erasmus+, kis beleérzőképességgel azért elképzelhető, hogy Bencéhez hasonló élményekből és lehetőségekből sok hallgató nem, vagy csak önerőből tud majd részesülni a jövőben. Sajnálatos lenne, hiszen a külföldi ösztöndíjak során a szakmai és az emberi tapasztalatszerzés mellett teljesen új perspektívából láthatunk rá a világra, ami – bárhol is legyünk – gyarapítja tudásunkat, készségeinket, nem utolsósorban emberi kapcsolatainkat. A gyarapodásnak pedig semmi sem szabhat határt.
