„A képregény miatt bátrabban kísérletezek” – Interjú Veress Nikolettával
Egy boszorkány, aki menthetetlenül beleszeret egy egérbe – így lehetne legrövidebben összefoglalni Veress Nikoletta Much Needed Love c. képregényét, habár ennél azért jóval többről van szó. Nemcsak izgalmas grafikai, tipográfiai, illetve kötészeti megoldásokkal operált kiadványában Nikoletta, hanem a 18. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztiválon is elismerésben részesült a legjobb elsőszerzős képregényesként. Mindeközben teljes gőzzel dolgozik animációs mestermunkáján a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen, így adta magát, hogy beszélgessünk vele képregényről, animációról, tanulságokról és célokról.
A Much Needed Love több szempontból is rendhagyó, korábban hajtógatós képregényként hivatkoztál rá. Kifejtenéd kicsit, hogy mit is jelent ez pontosan?
A képregény maga négyzetes formátumban jelent meg, 32 oldalból áll, ebből 8 oldal eredetileg be van hajtva – felezve vagy negyedelve –, az olvasónak ezeket ki kell hajtogatnia, ahogy halad előre a történetben. A linearitást ez nem zavarja, inkább építi. Fontosnak tartottam a funkciót, hogy ne csak egy szokatlan formai megoldás legyen, így ha belenézünk például egy üstbe, akkor azt szó szerint úgy tesszük meg, hogy kinyitjuk a lapokat és megnézzük, mit tartalmaz belül.
A formai megoldások, layouttól kezdve tipográfián át a rajzokig, a finom képi gegekről nem is beszélve, mintha prioritást élveztek volna az alkotómunka során. Tudatos koncepció volt vagy csak erre vitt a flow?
Igen, egyszerű történetet szerettem volna, ahol inkább a formai játékokra helyezem a hangsúlyt, de aki jól figyel, végül rájöhet, hogy maga a sztori nem is olyan felhőtlen. Tudatosan szerettem volna egy olyan képregényt létrehozni, ahol nem határolom be magam panelekbe, hanem prioritást élvez a játékosság – a képregényben teljes szabadságot adtam magamnak.
Javában készülsz a diplomamunkádra, minden bizonnyal ott is egy fontos kérdéskör a narratíva és a vizualitás viszonya. Sok esetben szinte tapintható határvonal van a dramaturgiai szempontból kiérlelt és a szerzői megközelítés között. Hányadán állsz ezzel?
Igen, ezt most erőteljesen érzem a bőrömön, amióta elkezdtem az animatikot a diplomafilmemhez. Mindig szerettem a vizuálcentrikus jeleneteket a filmekben, amelyek képi szinten mondanak sokkal többet. A diplomafilmem is lineáris sztorival indít, melyet megfűszerezek kisebb, de annál fontosabb érzelmeket kifejező képekkel, de egy ponton már nem a sztori linearitása van középpontban, hanem inkább egy állapotmegjelenítés. Ezt a lépést korábban animációban még nem léptem meg, de a képregény miatt bátrabban kísérletezek a diplomafilmben is. Lényegében a film elején még fogom a kezét a nézőnek, utána kicsit elengedem, majd visszatérek hozzá és így tovább. Ezzel játszadozok mostanában, közben folyamatosan konzultálok erről Keszthelyi Kinga dramaturggal.
Egyre több fiatal animációs művész kísérletezik a képregénnyel, kortársaid közül ott van például Pitmann Kornél vagy éppen Musinszky Bence. Számodra mit ad a képregény-tervezés? Hogyan sodródtál bele?
Mindig csodáltam azokat az animációsokat, akiknek a stílusa képregényben is működik. Bencével BA-n osztálytársak voltunk, több képregényboltot felkerestünk együtt. Vele osztottam meg a valaha volt első képregényoldal próbálkozásaim, de egyszerűen nem működtek. Inkább egy illusztrált kiadványszerű próbálkozás volt, mint tényleges zine vagy képregény. Amikor csak egyszerű formákkal, színekkel dolgoztam, hiányérzetem támadt, hogy panelenként nem működnek jól. Nehezen találtam meg a jóleső középutat.
És mi segített a rátalálásban?
Az egyetemen felvettem egy szabadon választható képregényes tárgyat, amelyet Szép Eszter tartott. Voltak apró játékos feladatok, de mellette sok graphic novel részletet kellett olvasnunk otthon, írnunk róla, órán pedig átbeszéltük közösen. Félév végén volt egy másik képregényes feladatunk, készítettem egy hosszabb terjedelmű képregényt egy hangyáról, de nem voltam vele megelégedve, így soha nem került nyomtatásba. A kurzuson kívül rengeteg képregényolvasás vezetett el addig, hogy sikerült annyira önfeledtem hozzányúlnom a képregénykészítés gondolatához, mint amennyire animálni szoktam.
A Much Needed Love volt a képregényes debütálásod, hogyan tovább? Esetleg már tervezel is valami újat, vagy most minden energiádat az animációra fordítod?
Nagyon jól esett a Much Needed Love-ra adott sok-sok visszajelzés, hol szóbaan, hol pedig az arcokról leolvasva. Hatvan példányt nyomtattunk, de már csak a fele csücsül a polcomon. Jelenleg két képregényötletem van, amelyeknek már megvan a témája és a sztorija is. Kicsit más lesz, de szintén kísérletezős és szintén risoval nyomtatva, de több színnel. Most viszont a diplomafilm-készítést helyezem előtérbe.
// /
Nikoletta további munkáit ITT éritek el
