Tárgyainkban ez a közös: malacot tartalmaz
Mikor jutott utoljára eszedbe az állattenyésztés brutalitása? Talán akkor, amikor legutóbb beleharaptál egy hamburgerbe, de lehet, hogy már a gyorséttermi sorban állva, a menü kikérése előtt is bűntudatot éreztél amiatt, hogy állati életek árán jutsz élelemhez. Azonban az állati testnek sok esetben csupán egy része használható fel közvetlenül élelmezési célokra. Hogy a fennmaradó részek milyen anyagok formájában épülnek be a mindennapjainkba, az gyakran feltáratlan marad. Ha tudnánk, hány állati eredetű anyagokból vagy azok felhasználásával készült használati tárgyat birtoklunk, minden bizonnyal meglepődnénk. A Cooking Sections kiállítása pedig előszeretettel rántja le előttünk a leplet.
Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
A Trafó Galéria tereiben nem a nézőt sokkoló, véres vágóhidakon keresztül szembesülünk az életünket meghatározó, fenntarthatatlan rendszerrel. A ház, amit malacok építettek című tárlat minimalista formavilágával éppen azáltal válik sokkolóvá, hogy rámutat: legegyszerűbb eszközeink sem választhatók le azokról az állandó metabolikus folyamatokról, amelyek során állatokat használunk fel saját kényelmünk érdekében.
Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek. Kiállítási látkép, részlet (polc) | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
Fehér, letisztult és sima felületek jellemzik a kiállításon felvonultatott tárgyakat,. A létrejöttük sok esetben túlmutat azon, hogy egyszerűen megölünk állatokat azért, hogy valamit előállítsunk. Az állati testek fennmaradó részeinek hasznosítása elsőre akár a pazarlás észszerű csökkentésének is tűnhet, a folyamat azonban ennél jóval összetettebb. Olyan ipari anyaghasználati rendszereket építettünk ki, amelyekben az állati hulladék nem csupán egy már létező termelési folyamat mellékterméke, hanem újabb iparágak alapanyaga is. Az állatok tehát először anyagokká, majd építőanyagokká válnak: a különböző termelési láncok egymásba kapcsolódva tartják fenn az állati testek kizsákmányolásának rendszerét.
A Cooking Sections Daniel Fernández Pascual és Alon Schwabe projektje. Praxisuknak fontos része a szakértőkkel való közös munka: a két építész Hannah Landecker tudománytörténésszel együttműködve alkotta meg a tárlatot. Korábbi alkotói munkáikban már számos élelmezési rendszert vizsgáltak, különös figyelmet fordítva az állatok helyzetére. A 2020-as Salmon: A Red Herring című installációjuk például a lazactenyésztés ipari gyakorlatán keresztül vizsgálja, hogyan formálja az emberi beavatkozás a természetesnek vélt jelenségekről alkotott képzeteinket. A tenyésztett lazac húsának mesterséges színezéséből kiindulva az élelmiszeripar által előidézett ökológiai változásokra is rámutat.
A művészeti projektjeik kutatói háttéren túl talán még izgalmasabb, hogy azokat helyi közösségek életébe ágyazzák. A CLIMAVORE: On Tidal Zones (2017–2021) című projektjükben az intenzív lazactenyésztés ökológiai következményeire reagálva hoztak létre a skóciai Skye-sziget partvidékén egy, az árapály változásaihoz alkalmazkodó installációt, amely dagálykor osztrigák élőhelyeként, apálykor pedig közösségi étkezőasztalként működik. A kollektíva helyi szakácsokkal, éttermekkel, kutatókkal és lakosokkal együttműködve szervezett közösségi étkezéseket, főzőworkshopokat és oktatási programokat. A helyi vendéglátóhelyeket arra ösztönözték, hogy a tenyésztett lazac alternatívájaként tengeri algákat és kagylókat használjanak fel, így segítve egy fenntarthatóbb helyi élelmiszerrendszer kialakítását. Módszereikkel tehát olyan teret képesek létrehozni, amelyben a tudomány a művészeten keresztül válik hozzáférhetővé, mondhatni, közös üggyé. [1]
Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek. Kiállítási látkép, részlet (balra: ruhaszárító, jobbra: ajtó) | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
A kiállítás tereibe visszatérve nemcsak a disznómodernizmus – vagyis a hétköznapi tárgyainkban közvetetten, de szinte mindenhol megtalálható, állati eredetű anyagok – belsőépítészetével szembesülhetünk, hanem egy olyan hangtájjal is, amely ezeknek a tárgyaknak a létrejöttéről mesél. A határozott, olykor már-már melodikus narrációt mintha maguk a bútorok, vagy akár a bútorokban rejlő malacok mesélnék el. A London Contemporary Voices kórusa láncmeséken keresztül teszi érzékelhetővé a kiállítás által vizsgált anyagcsere-folyamatokat. A járólap, a cicatál, a vécé és a konyhapult mind visszavezethetők egy disznóból kinyert anyaghoz. A hangok körkörösen sorolják és halmozzák egymásra a folyamatokat, mígnem visszatérnek ahhoz a megállapításhoz, hogy egy olyan házban állunk, amelyet voltaképpen malacok építettek.
Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek. Kiállítási látkép, részlet bal oldalon (háttérben: asztal, konyhapult), jobb oldalon (ruhaszárító) | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
Landecker az Építészfórumnak adott interjújában kitér arra, hogy sokszor hajlamosak vagyunk egymástól nagyon különböző kategóriákként kezelni a táplálkozás, az esztétika és a biotechnológiák kérdésköreit. A valóságban azonban ezeknek a világoknak több metszéspontjuk van, mint gondolnánk, ami a Cooking Sections által bemutatott sertés példáján keresztül nagyon jól megfoghatóvá válik. Egy olyan metabolikus rendszert teremtettünk magunk köré, amelyet lehetetlen egészében átlátni, miközben folyamatosan befolyásolja saját anyag- és energiaforgalmunkat is. A hanginstalláció töviről hegyire elmagyarázza, hogyan lesz egy élő malacból glicerin, majd fogkrém, de az igazán hátborzongató talán az, hogy ebből a rendszerből szinte lehetetlen kilépni.
Hiába köteleződöm el egyénileg amellett, hogy nem fogyasztok állati eredetű élelmiszereket, bambuszfogkefét használok, és a kimérős boltban vásárolok biológiailag lebomló szappant, ha az ablak, amelyen kinézek, egy disznó csontjaiból kinyert kollagénhez tapadó szilikon kötőanyagból készült.
Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek | Trafó Galéria, 2026 | fotó: Biró Dávid
Ez az effektus a kiállítás terében állva is hasonló bezártságérzetet eredményez. Egy házban, amelyet malacok építettek, sötét szőnyeg és sötét függöny borítja a belső teret; utóbbi inkább egy húsfeldolgozó üzem elemének tűnik, semmint lakberendezési tárgynak. A kiállítás mondanivalója azonban nem az egyént terheli. Valójában éppen arra világít rá, hogyan veszhetünk el ezekben a komplex folyamatokban. Ahhoz, hogy tudatosan változtassunk rajtuk, először meg kell ismernünk őket, a Cooking Sections széles körű, bevonó művészeti gyakorlata pedig átláthatóbbá teszi nekünk a megismerés folyamatát.
// /
[1] A Trafó intézményében is felmerült ennek a megközelítésnek a gyakorlatba ültetése 2025/2026-os évadban a Cooking Sections bevonásával tervezték a Trafó kávézójának fenntarthatóbbá alakítását, bevonva a vendéglátóegység üzemeltetőjét.
A Cooking Sections: A ház, amit malacok építettek c. kiállítás november 8-áig látható a Trafó Galériában.
