A hétköznapiság varázsa – Kisgyörgy Balázs Van új a pad alatt projektje
Van még új a nap alatt? A sokat emlegetett közmondásunkból kiindulva nincs, pedig máig kutatjuk, vágyjuk és ünnepeljük az alkotói „teremtéshez” kapcsolt újdonságmítoszt. Ennek megkérdőjelezése ugyanakkor annyira nem újdonság, hogy képes áthidalni Marcel Duchamp Forrása és az Ikea FRAKTA táskákat ruhadarabokként újraértelmező trend között eltelt évszázadot. Ma bármerre fordulunk, remixekre és remakekre bukkanunk, legyen szó ’80-as évek szintipop hangzására apelláló Spotify-listavezető számokról, kortárs ízlésre hangolt Disney-filmekről vagy épp felújított politikai ideológiákról. Akkor tehát létezik még az új? Többek között ezzel a kérdéssel veszi górcső alá kortárs tárgykultúránkat Kisgyörgy Balázs Van új a pad alatt című projektje.
A kapitalista tárgykultúra kritikájától kezdve a DIY- és repair mozgalmakon át a körforgásos gazdaságig egyre inkább aktuális kérdés, vajon van-e értelme újabb tárgyakat létrehozni. Ahogy Sipos Máté írja, „ha egy adott tárgycsoport szubsztanciája szinte megmásíthatatlanul forrta ki magát napjainkra”, akkor jogosan merül fel a kérdés: milyen újdonsággal kecsegtethet a túltermelés és túlfogyasztás kultúrájában egy újabb táska, egy újabb autó vagy egy újabb lámpa? A tervezői szemlélethez kritikusan fordulva Balázs a reinterpretációban rejlő játékos kísérletezést hívta segítségül.
„Szerintem a MOME formatervező diplomamunkái sokszor inkább termékszerűek, és az esetek többségében megmaradnak koncepció szinten. Persze vannak projektek, amik jól menő vállalkozássá fejlődtek, akár díjakat is nyernek, de nekem hiányoznak a személyes, önreflexív gondolatok. Ezért egy experimentális tárgykollekciót terveztem, amivel az volt a célom, hogy egy választott tárgyat elemeire szedve minél több új, meghökkentő, vicces vagy abszurd variációt készítsek.”
Megfosztani eredeti kontextusától, fejre állítani, darabjaira szedni, másképp összerakni – igazi dada gesztus, amely bár nem új, a körforgásosság kortárs elméletei szempontjából továbbra is releváns. Ott visszhangzik többek között Maurizio Cattelan falhoz ragasztott banánjában, vagy Virgil Abloh idézőjelei között, emlékeztetve minket arra, hogy miként változtatták meg a readymade-ek a művészetről, a designról, összességében pedig az újdonság varázsáról alkotott elképzeléseinket. Balázs projektjének főszereplője is épp azért jelent izgalmas kihívást, mert nem lehetne átlagosabb. A városligeti pad, urbánus nevén „piros pad” közel száz éve része a tárgykultúránknak és hordozza több generáció emlékeit – mégis, szinte észrevétlenül olvad bele köztérfelhasználói mindennapjaink hátterébe. Sokszor elhanyagolt külseje és a korszerűtlenségének vádja ellenére a különböző tervezői újragondolások mind azt mutatják, hogy a padban ott rejlik az emblematikus kultusztárgy potenciálja – csak másképp kell ránéznünk.
Miért is ne lehetne például egyszemélyessé torzítani és ezzel akár a szociális szorongásunknak tartott görbetükörként értelmezni? Vagy a magyar kertek kötelező fogyóeszközeivel, a színes műanyagszékekkel ötvözött verziójával egyszerre két kevéssé becsült tárgyat is új fényben láttatni? Az utóbbi tervek a projekt vázlatainak és makettjeinek miniatűr világából a városba is kiléptek, részlegesen pótolva ezzel a gondolatébresztő köztéri intervenciók hiányát. Ugyanakkor a különböző padvariációk formai kísérletei többször túlmutatnak a tárgyhoz rendelt eredeti funkción: „Kifejezetten törekedtem arra, hogy ne csak ülőalkalmatosságok készüljenek, így próbáltam építőkockákként kezelni az elemeket. Később már a betonlábat is torzítottam, daraboltam, módosítottam, áttörtem és szabadon helyezgettem.” Így a kollekcióban szerepel még többek között lapraszerelt bútor hatását keltő, totálisan dekonstruált; pingpongasztallá vagy épp csúszdává előléptetett, illetve a bográcsozás népi kultuszával keveredő assamblage „pad” is.
A játékos kísérletezésbe oltott komoly designkritikai reflexió előhív valami gyermekit – Schneider Ákost idézve, egy olyan „naiv közeledés[t] a világhoz, ami megengedi, hogy annak lássuk a dolgokat, aminek akarjuk.” A különböző, hol művészet- és designtörténet inspirálta, hol kulturális kódokat remixelő, vagy akár aktuálpolitikai vetülettel rendelkező padvariációk segítenek felismerni a hétköznapiban rejlő újdonságot, lehetőséget. A Van új a pad alatt ráadásul a felhasználókat is gondolkodásra invitálja: a projektet ismertető Instagram-oldal közösségi archívumként gyűjti a piros padokon elkövetett groteszk vagy épp leleményes módosításokat. A konvenciókból kiszabaduló fantázia nyomában pedig lehet, hogy valóban egy kultusztárgy születését látjuk.
Oldalpár a projekthez készült kiadványból
// /
Kisgyörgy Balázs Van új a pad alatt c. diplomamunkája a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Formatervező művész mesterszakán készült. Témavezetője Lakos Dániel, szakdolgozati konzulense Horányi Attila volt.
